Taekbótól a halál utáni életig: Skumáthné Harmati Nikolett volt a Lencsési Közösségi Ház vendége

– Itt él a családom, élnek a barátaim – mondta Skumáthné Harmati Nikolett, aki szinte egész eddigi életét a Lencsési lakótelepen töltötte. A Tölgyfa utcából indult a történet, majd volt Lencsési út 6. és 18. is az évek során az otthona. Úgy véli, a Lencsési az ország legszebb lakótelepe. A Lencsési Közösségi Ház is meghatározó az életében, emlékszik arra, hogy gyermekkorában szilveszterekkor mekkora bulikat csaptak az intézmény falai között.

– Imádom a mai napig a tornaterem illatát, és a testnevelés volt a kedvenc tantárgyam – mondta, hozzátéve, hogy a József Attila általános iskolába járt. Folyamatosan sportolt, atletizált, és egy kitérő után a Közgében, a sportosztályban kötött ki, ahol szerinte remek közösségbe került, és ezek a kapcsolatok a mai napig meghatározók az életében.

Beszélt arról, hogy kisfiát egyszer elvitte a taekwondo-edzésre. Nagyon szerette nézni, ahogy tréningeznek a gyermekek, és aztán felvetette a szülőknek, hogy mi lenne, ha ők is beállnának. Tizenhárom éven keresztül űzte a sportot, országos helyezéseket is elért a versenyeken. 

Átjárt Hódmezővásárhelyre az edzések miatt, ahol aztán bevezették a taekbót, a taekwondo fitneszes változatát. Mivel belefáradt a sok utazásba, felmerült benne, hogy mi lenne, ha nem ő járna át hetente többször is Hódmezővásárhelyre, hanem az ottani edző jönne Békéscsabára. Össze is szedte az ehhez szükséges csapatot, így indultak el közel tíz éve az edzések a Lencsési Közösségi Házban.

Aztán eltelt négy év, és egyszer csak azt mondta a hódmezővásárhelyi edző, hogy ennyi volt, ő nem jön többet. Ekkor kezdte el Nikolett tartani az edzéseket, el is végezte a szükséges képzést. Két nagyobb csapat számára tart taekbo-edzéseket, sőt indított egy tréninget a fitt mamiknak is. Mindegyik társasággal kapcsolatban hangsúlyozta egymás szeretetének fontosságát. Jótékonysági edzéseket is tartottak, például autóbalesetet szenvedett fiúért, leukémiás kislányért.

– Mozogni nem szeretnek annyira az emberek, mint enni – mondta mosolyogva, hozzátéve: szakács férjének étterme is a Lencsésin van. Beszélt aztán férjéről és fiáról is, aki szintén a lakótelepen él.

– Az élet minden területén más a példaképem – folytatta. Hangsúlyozta, hogy édesanyja jó példát mutatott neki, igazi tyúkanyó volt, amilyen ő szerinte nem lesz. Nagyon felnéz édesapjára is; és szeretne úgy főzni, valamint olyan türelmesnek és nyugodtnak lenni, mint a férje. Mint fogalmazott, a fiával együtt nőttek fel, akitől szerinte többet tanult, mint amennyit ő tanított neki, szereti fiában, hogy ki meri mondani a véleményét.

Olvasással kapcsolódik ki, a romantikus lányregényektől a krimikig mindent fogyaszt, szereti a holokauszttal kapcsolatos könyveket, mivel érdeklik az emberi történetek. A kedvence Ken Folett-től A katedrális, ami miatt szabadságot is kivett, hogy olvashassa, mert nem tudta letenni. Szeret színházba járni, a Monte Cristo grófját több mint tízszer látták Békéscsabán és Szarvason. A kedvenc filmje a Ghost, többek között azért, mert hisz a halál utáni életben.