Az Adriai tüske miatt mozog a föld Békésben: kicsi az esélye a törökországihoz hasonló katasztrófának

„Magyarország szeizmikusan mérsékelten-közepesen aktív területnek számít. Ellentétben a velünk szomszédos balkáni régióval, vagy a relatíve szintén közeli Appennini-félszigettel, a hazánk területén kipattanó földrengések általában nem pusztító erejűek. Ennek az az oka, hogy a belső Kárpát-medence távolabb fekszik azoktól az aktív törésvonalaktól, amelyek mentén időről időre erős földrengések pattannak ki a balkáni, illetve a mediterrán térségben” – emeli ki a cikkben a szerző. 

Az Adriai tüske áll a háttérben
A mediterrán régió szeizmikus, illetve részben vulkáni aktivitásának gyökerei a földtörténeti múltba nyúlnak vissza, mert lényegében olyan, több tíz millió éve elkezdődött tektonikus folyamatokról beszélhetünk, amelyek még napjainkban is zajlanak az afrikai és az eurázsiai kőzetlemez ütközése miatt. Az afrikai és az eurázsiai lemez kollíziója, ütközése) – amely többek között a Pireneusoktól a Himalájáig terjedő eurázsiai hegységrendszert gyűrte fel –, jelenleg is tart. Az afrikai és eurázsiai lemez ütközése során tört le az az önálló életre kelt lemezdarab, amit Adriai tüskeként is szokás emlegetni, és legnagyobb részben ez, illetve ennek mozgása áll a magyarországi szeizmikus események hátterében is. 

 Éves átlagban legfeljebb 4-5 olyan rengés szokott előfordulni, ami viszont már jól érezhető, de nem okoz károkat. Hazánkban – nagy átlagban – tízévente fordulhatnak elő az olyan komolyabb rengések, amelyek már elérik a 4,5–5-ös erősséget. A Richter skála beosztásán a 4,5, illetve a 4,9 magnitúdó közötti földrengés gyenge erejű rengésnek számít. Ilyen erejű földlökéseknél a csillárok kilengenek, esetenként halk morajlás hallatszik, de legfeljebb csak kisebb károk keletkezhetnek.

Az 5 és 5,9 erősségű földlökések a közepes erejű rengések kategóriájába tartoznak, amelyek a gyengébb szerkezetű épületekben komoly károkat okozhatnak. A 6-os és a 6,9-es erejű földlökések úgynevezett erős földrengésnek minősülnek már, amelyben még az erős szerkezetű épületek is megrongálódnak az epicentrumtól számított 50–80 kilométeres sugarú körön belül.

A Komárom-Berhida vonal a legaktívabb
Ezek azok a jellemző főbb rengéstípusok, amelyek mind a múltban előfordultak, mind pedig a jövőben is bekövetkezhetnek Magyarországon. Amióta feljegyzik a rengéseket, az ország területén valamivel több mint harminc olyan nagyobb erejű földlökés történt, amelyek jelentős károkat okoztak, és nem egyszer halálos áldozatokat is követeltek. Hazánk területén a Komárom-Berhida vonal számít a szeizmikusan legaktívabb területnek, amelynek az az oka, hogy a Dunántúli-középhegység kiemelkedése még napjainkban is tart. A cikk részletesen foglalkozik a magyar földrengés történelemmel, kitérve például a 456 szeptember 7-én történt eseményekre. Az esti órákban kipattant rengés – amit a szeizmológusok a korabeli feljegyzésekből ismert épületkárok alapján a Richter-skála szerint 6,1-es erősségűre becsülnek –, romba döntötte Savaria, a mai Szombathely települést.

6,7-es volt az eddigi legerősebb
Az eddigi legerősebb magyarországi szeizmikus esemény a 15. században rázta meg az akkori Magyar Királyság területét. Az 1443-as zólyomlipcsei rengés, amelynek Besztercebánya közelében lehetett az epicentruma, az ELTE geofizikusainak rekonstrukciója szerint elérte a Richter-skála szerinti 6,7-es erősséget, vagyis jóval erősebb volt a bő három évszázaddal későbbi komáromi földrengésnél.

Mint olvasható, a 20. század legsúlyosabb szeizmikus eseményének az 1956-os dunaharaszti földrengést tekinthetjük. Az 1956. január 12-én reggel 6 óra 47 perckor kipattant rengést erős, a föld alól érkező morajlás vezette be, majd hirtelen elkezdett rázkódni a talaj. Dunaharasztiban több mint háromezer épület sérült meg a földrengés miatt. Dunaharaszti akkori 3500 épületéből 3144 lakóházat ért különböző mértékű sérülés, számos ház össze is omlott. A falu főutcáján álló plébániatemplomnak megrepedt a tornya, a községhez közeli Taksonyban pedig beomlott a templom mennyezete, és itt is komoly sérülések értek több lakóházat. Ketten meghaltak. A rengés következményeként 38 sérültet kellett ellátni, közülük néhányan súlyos sérülésekkel. A mérési adatokból pontosan meghatározhatóvá vált a dunaharaszti rengés ereje, amire 5,6-os magnitúdójú értéket kaptak.

A rengés nyomán több helyen megrepedt a talaj, és iszapkráterek keletkeztek. A dunaharaszti földmozgás Soroksáron szintén kisebb károkat okozott, a rengést a fővárosban is jól lehetett érezni.

Elsősorban sekélyfészkű földrengések keletkeznek
A cikk rávilágít arra is, hogy a Kárpát-medence szeizmikus viszonyainak megértéséhez fontos tudni, hogy az átlagoshoz képest itt jóval vékonyabb a földkéreg. Erre vezethető vissza, hogy a Magyarország területén kipattanó rengések szinte kivétel nélkül az úgynevezett sekélyfészkű földrengések közé tartoznak. A sekélyfészkű rengések maximum 20 kilométeres mélységig, de leginkább a 6 és a 15 kilométer közötti mélységben pattannak ki. Magyarország mai határain belül Eger környékét vagy a Bakonyt, illetve Mór, Jászberény, Kecskemét és Dunaharaszti térségét jellemzi a hazai átlaghoz képest nagyobb fokú szeizmikus aktivitás.
Amíg a mediterrán medence a Föld szeizmikusan egyik legaktívabb vidékének számít, addig a Kelet-európai tábla gyakorlatilag földrengésmentes; az ezek határán fekvő Pannon- vagy Kárpát-medencét pedig mérsékelt-közepes szeizmikus aktivitás jellemzi. Erre vezethető vissza, hogy Magyarország területén igen alacsony az olyan jellegű pusztító földrengések esélye, mint amilyen az év elején romba döntötte Anatólia jelentős részét.
A mérsékelt szeizmikus aktivitás ugyanakkor nem zárja ki, hogy időnként rendkívül komoly károkkal járó földrengések pattanjanak ki, mint ahogy az 1763-ban Komáromnál, 1956-ban pedig Dunaharasztinál is történt.