Végigtekerték az El Caminót - galériával

Kettős céllal vágtunk neki a június 19-én kezdődött és július 4-én befejeződött útnak. Egyrészt szerettünk volna mindenkinek, a fiataloknak és az idősebbeknek is példát mutatni, másrészt maga az El Camino egy önismereti zarándokútnak is megfelel, amelynek során az ember befelé fordul, és leveti a gondokat, a bajokat – nyilatkozta lapunknak Kovács István, a Makadám Világjáró és Környezetvédő Kerékpáros Egyesület elnöke. Mint elmondta, a tervezés és a szervezés jelentős logisztikai feladatot jelentett, amiben a békéscsabai Annaházi Erzsébet Erika fontos szerepet játszott, hiszen ő biztosította az autót a franciaországi kiindulási pontig. Kovács Istvánon és rajta kívül még a szeghalmi Gyimesi Sándor és Nagy Éva indult el a kihívásra, sajnos Évának egészségügyi problémák miatt vissza kellett fordulnia.

Ahol rájuk esteledett, ott éjszakáztak
Franciaországban St-Jean-Pied-de-Portban szálltak kerékpárra, ahol az erre szakosodott irodában átvették az El Camino útlevelüket, amit egyrészt minden állomáshelyen lepecsételtek, másrészt a dokumentum kedvezményes szállásokra is jogosította volna őket.

– Az irodában nagyon kedvesek és felkészültek voltak, minden precízen működött – számolt be tapasztalatairól Kovács István. Mint elárulta, rögzítették a nemzetiségüket, illetve az út végén arról is kérdezték őket, hogy milyen célból járták végig a zarándokutat. Minderről pontos kimutatást is vezetnek.

A kerekesek ezt követően átkeltek a Pireneusokon, Spanyolországba, ami több dolog miatt sem volt egyszerű feladat, hiszen meredek hágókon és gyakran óriási hőingadozás mellett haladtak. Előfordult, hogy a völgyekben 35-40 fokos melegben tekertek, míg a hegyen 8-10 fokos hőmérséklet fogadta őket.

– Sátrat nem vittünk magunkkal. Ahogy említettem, szállásokon is éjszakázhattunk volna, de mi csak egyetlen alkalommal éltünk ezzel a lehetőséggel – fogalmazott. – Minden más alkalommal ott aludtunk, ahol ránk sötétedett. Hálózsákba burkolóztunk, fóliát, polifoamot használtunk. Általában templomoknál, templomok mellett, esetenként temetők mellett éjszakáztunk, ott, ahol minden tekintetben biztonságosnak találtuk a körülményeket. Valamennyi helyen nagyon nyugodt volt a pihenésünk, semmilyen probléma nem akadt – folytatta az elbeszélést. 

A Pireneusokon több napba telt az átkelés, az első nagyobb város, amit érintettek Pamplona volt. Az egész útjuk során rengeteg fennsíkra kellett felkapaszkodniuk, hegyek között kerékpároztak a legtöbb szakaszon. Ahogy Gyimesi Sándor találóan megfogalmazta: „Ha lefelé megyünk, akkor eltévedtünk.”

A belső megtisztulás útja
Kovács István egyetlen állomáshelyet sem akart kiemelni, hiszen – mint mondta, – az El Camino csak összességében, egészként értelmezhető. Szólt ugyanakkor arról, hogy nem csak Santiago de Composteláig, hanem egészen az óceánig elbicikliztek. Utóbbi helyen áll egy kereszt, ahol a zarándokok a szokások szerint elégethetik mindazt, amitől szabadulni szeretnének. A Békés vármegyei csapat ezt nem tette meg, de a kijelölt keresztnél ott hagyták azokat a dolgokat, amelyektől meg akartak válni. Erre út közben is több helyen volt lehetőség, a hegyekben például azokat a terheket vethették el egy kegyhelyen, egy vaskeresztnél kövek elhelyezésével, amelyek zavarják őket. Itt Kovács István biztosra ment, és egy körülbelül 8-10 kilós követ vitt fel az említett helyre. A sok kőtől ott egy egész kis domb alakult már ki. Az egyesület elnöke emellett a magyar nemzeti színű szalagot is felerősítette a szimbólumra.

– Az El Camino egy megtisztulási út, amely vallási alapokon nyugszik, ugyanakkor egyre inkább érezhető, hogy a helyiek kiaknázzák annak turisztikai lehetőségeit is – emelte ki Kovács István.

Kérdésünkre kifejtette, az út eleje nem számított zsúfoltnak, az utolsó mintegy 200 kilométeren azonban kifejezetten sokan voltak. Magyarokkal is többször találkoztak. István az útra egy speciális pólót csináltatott, aminek elején az El Camino jelképe szerepelt, illetve a Camino del Santiago felirat. A hátoldalára pedig nemzeti címerünket és a Hungary feliratot nyomtatta. A ruhadarabot pedig minden este kimosta, és a pólónak is volt köszönhető, hogy sokan megállították őket, de nem csak magyarok, hanem más nemzetiségűek is, hogy egy kicsit beszélgessenek.

– Számunkra ez az út a kitartást jelképezte, egyfajta befelé fordulást hozott, s nagyon fontosnak tartottuk, hogy elvigyük az ország, a nemzet jó hírét a távoli tájakra is. Persze ahhoz, hogy teljesítsük a zarándokutat, az itthoni szokásokat le kell vetkezni, pozitív gondolkodásra, és egymás segítésére, támogatására kellett koncentrálni – emelte ki az egyesület vezetője, aki elárulta, hogy nem csak oda-, hanem visszafelé is megtették az El Camino egy részét.

– Amikor megpillantottuk úti célunkat, az óceánt, óriási megkönnyebbülés futott végig rajtunk, és persze gyönyörű látvány fogadott minket – mondta el kérdésünkre.

Semmi luxus, segítőkész spanyolok
Az ellátással kapcsolatban Kovács István kifejtette, az út során semmiféle luxusra nem szabad számolni, egy zarándoklat nem is szólhat erről.

– Itthonról vittünk egy kis hazait, csabai és gyulai kolbászt, nagyobb áruházakban és ABC jellegű üzletekben vásároltunk, de néha egy-egy büfénél, kávézónál is megálltunk – elevenítette fel élményeiket. – Összességében pedig "fehér hollónak" számítottunk, hiszen a legtöbben igénybe veszik a szállásokat. A spanyolok viszont nagyon nyugodtak, türelmesek és segítőkészek. Egy alkalommal egészen éjfélig kerékpároztunk, mert addig nem találtunk olyan helyet, ahol éjszakázhatnánk. Beértünk egy kis hegyvidéki faluba, amelynek végén, az egyik vendéglátóhelyen lepecsételtettük az El Camino útlevelet, majd a település szélén nyugovóra tértünk. Nem sokkal később megjelentek a helyiek, élelmiszert, innivalót és egy kis bort is hoztak nekünk. Nagyon jó érzés volt az odafigyelésük, a segíteni akarásuk.

A legközelebbi úti cél Párizs
Kovács István elmondta, előzetesen természetesen napi tekeréssel készültek az útra, illetve békéscsabai útitársnőjük spinningezéssel is edzett a kihívása.

– A legfontosabb az elszántság volt, és hogy mentálisan, fejben rendben legyünk. Az utat kicsit végig kell szenvedni, hiszen az is a megtisztulás része – fogalmazott. A Makadám egyesület elnöke elárulta, hogy jövőre a céljuk nem is lehet más, minthogy kerékpárral eljussanak az olimpiára, a párizsi ötkarikás játékokra.