A gyomaendrődi gyermekévek jelölték ki a rektor útját az agrárium irányába

– Békés vármegyeiként, gyomaendrődiként beleszületett az agráriumba vagy később döntött úgy, hogy ezt a pályát választja?
– Szüleimnek nem volt gazdasága, földje, a családban mindössze az egyik nagyapám rendelkezett egyholdas területtel. Ugyanakkor Endrődön az utolsó utcában laktunk, rét, legelő, szántóföld volt Öregszőlőig, ott töltöttem gyermekkorom javát. Megfogott a táj, az élővilág, a természet a növényektől az állatvilágig. Sokat tanultam ebből, otthon pedig mindennek utánaolvastam, így 14 évesen nem volt kérdés, milyen irányban megyek tovább.

– Mielőtt a későbbi tanulmányaira rátérnék, Békés vármegyéhez, Gyomaendrődhöz mi köti jelenleg, milyen emlékek, élmények jönnek elő?
– A mindent jelenti, itt élnek a szüleim, a testvérem, itt eszméltem rá a világra, tanultam meg írni, olvasni, elevenen élnek bennem az emlékek, erős gyökerek kötnek ide. Több gyomaendrődi, helytörténettel, honismerettel foglalkozó könyv készítésében vállaltam szerepet. Elismeréseim közül különösen büszke vagyok arra, hogy a város díszpolgárának választottak meg. Az ember akkor tudja igazán értékelni a Körösök vidékét, amikor elkerül innen. A nyaralást, a pihenést már legszívesebben Békésben, Gyomaendrődön töltöm. Mindig figyeltem az itteni történéseket, és lehetőségeimhez képest segítettem. Fontos számomra például a szarvasi agrárfelsőoktatás fejlesztése is, a szakmai és érzelmi kötődés miatt egyaránt.

– Agrármérnökként végzett, az oktatás, kutatás azután miért került előtérbe?
– Ha az ember találkozik egy olyan professzorral, aki kellő motivációt is nyújt, akkor beleássa magát egy-egy téma által a tudományos diákköri munkába is. Több pályázaton, konferencián nyertem, majd diplomákkal a kezemben számos európai és amerikai intézetben lehettem ösztöndíjas. Több hónapot töltöttem Németországban, Svédországban, Ausztriában, az USA-ban. 2004-ben Olaszországban az Európai Unió közös kutatóközpontjában nemzeti szakértőként dolgozhattam.

–  Egyik fő kutatási területe annak vizsgálata, hogy miként hatnak a művelési rendszerek a talaj fizikai és biológiai állapotára. Milyen eredményekre jutott, miben kellene előrelépniük a gazdáknak?
– Ez a téma a tavalyi, történelmi aszály miatt különösen aktuális. A legfontosabb, hogy megfelelőképpen megőrizzük a talajban a lehető legtöbb vizet, nedvességet. Ez technológia- és személetváltással jár együtt. A klímaváltozáshoz alkalmazkodni kell a talajművelési eljárásoknál is. Minderről több Békés vármegyei fórumon is beszéltem, illetve február 23-án, Gyomaendrődön szintén előadást tartok a gazdáknak.

– Az utánpótlás biztosítását, a generációváltást miként látja az agráriumban?
– Megdöbbentő adat, hogy hazánkban a termelőknek csupán a négy százaléka rendelkezik szakirányú felsőfokú végzettséggel. Közben megjelentek a csúcstechnológiák, a drónok, teret nyert a precíziós gazdálkodás, és ezek befolyásolják a hatékonyságot, hozamokat is. Fontos, hogy az egészséges élelmiszert olyanok termeljék meg, akik szakirányú végzettséggel bírnak. Elegendő agrárszakember képzésére van lehetőség, és az agráriumba betört informatika, robotika, az űrtechnológiák alkalmazása már az új generáció érdeklődését is felkelti, ezekkel is megszólíthatjuk a fiatalokat. 

– A technológiai fejlesztéshez az agrártudás adott Magyarországon, nemzetközi programokban veszünk részt, nemesítéseink világszínvonalúak. A cél az, hogy az alapanyag-előállítás mellett minél több hozzáadott értékkel, feldolgozással önellátóvá váljunk, illetve minél kevesebb élelmiszert kelljen behozni, és meg tudjunk jelenni kellő mennyiségű és magas minőségű áruval a nemzetközi piacokon. 

– Munkásságát számos kitüntetéssel díjazták, ezek sorában milyen helyet foglal el a Békés Megye Agráriumáért elismerés?
– Nem a kitüntetésekért dolgozik az ember, de az különösen jó érzés, ha szűkebb pátriájában is elismerik a szakmai munkáját.