Romológus

2023.01.30. 12:58

Terepkutatást végeznek Erdős Kamill gyulai fotóhagyatéka alapján a Néprajzi Múzeum kutatói

Újra felkeresik azokat a településeket és roma közösségeket a Néprajzi Múzeum kutatói, ahol mintegy hatvan éve Erdős Kamill romológus járt, gyűjtött és fotózott. A több hónapja zajló munka alapján májusban vándorkiállítás nyílik.

MTI

Eredetileg nem volt tudós ember, személyes indíttatásból kezdett kutatni

Forrás: Gyulai Erkel Ferenc Múzeum

Schleicher Vera néprajzkutató az MTI-nek adott interjújában elmondta, hogy Erdős Kamill hagyatéka: több mint ötszáz fotó, terepnapló, feljegyzések, hangfelvételek és tárgyak a gyulai Erkel Ferenc Múzeum tulajdonában van. A fotók 32 magyarországi településen készültek 1956 és 1962 között. Ebben a korszakban kevés kép készült cigány emberekről, azok is városi, beállított portrék; olyan, hogy a saját közegükben, az azóta már régen lebontott cigánytelepeken lássuk őket, nem ismert.

Szeptemberben digitalizálták a fotóhagyatékot, majd elkezdték a terepmunkát azokon a településeken, ahol a fényképek készültek. November végén jártak a Békés vármegyei Végegyházán, Eleken, Kétegyházán és Mezőkovácsházán. Most Tótkomlósra, Kétegyházára és Magyarcsanádra viszik vissza a képeket, keresik azokat az embereket – sok esetben a cigány kisebbségi önkormányzatok segítségével – akik felismerik magukat, egy rokonukat vagy egy falujukbelit.

– Csaknem 60 év távlatából természetesen leginkább a leszármazottakat tudjuk felkutatni, és kérjük, meséljék el, mi történt azóta az illetőkkel, a közösségekkel, hogyan alakult az életük. Arra is kíváncsiak vagyunk, most mi az identitásuk, az önértékelésük, mit gondolnak Erdős egykor róluk megfogalmazott állításairól. A „találkozásokról” fotók, hang- és videófelvételek is készülnek. Megrázó, amikor sikerül embereket azokkal az Erdős Kamill-képekkel lefotózni, amelyeken felismerték anyjukat vagy más családtagjukat – mondta a muzeológus az MTI-nek.

Erdős Kamill a cigányság osztályozásában volt igazán úttörő, nemzetközileg elismert

A kutatók tervezik, hogy Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyékben is végeznek kutatást; ugyanis Erdős Kamill főként Nógrádban fantasztikus sirató-, hallgató- és pergetődalokat gyűjtött, a fotóin azok a férfiak és nők szerepelenek, akik magnóra énekelték neki ezeket az énekeket.

E két tematika alapján áll majd össze egy kiállítás, amelyen megpróbálják a fényképeken szereplő embereket a történeteikkel együtt bemutatni, hozzájuk társítani a rögzített hanganyagokat, „arcot adni a fotóanyagnak, áthidalni ezt a 60 évnyi szakadékot”.

– Az a cél, hogy minél többféle lehetséges értelmezése szülessen meg egy egykori, egészen más szempontból készült fotóhagyatéknak – fogalmazott a szakember. A vándorkiállítás várhatóan májusban nyílik a Néprajzi Múzeumban, Gyulára év végén vagy 2024 elején hozzák el, utána több magyarországi településen is látható lesz.

Schleicher Vera elmondta, Erdős Kamill a cigányság osztályozásában volt igazán úttörő, nemzetközileg elismert. Lényegében ő mondta ki, hogy ne használjuk a cigány szót, mert nincs jelentése, különböző etnikai csoportok és nemzetségek vannak mögötte. Ő törzseknek nevezte ezeket, és megpróbálta a csoportok sajátosságait feltárni.

– Eredetileg nem volt tudós ember, személyes indíttatásból kezdett kutatni; „de mivel megtanult több roma dialektusban beszélni, annyira közel tudott kerülni ezekhez az emberekhez, mint előtte senki” – tette hozzá az MTI-nek adott nyilatkozatában.

Az oláh cigány nyelvjárást Gyulán tanulta meg

Erdős Kamill Budapesten született 1924-ben. Hadapródiskolát végzett, francia fogságban is volt, ahonnan súlyos tüdőbajjal tért haza. Élete végéig gyógykezelés alatt állt. A cigány nyelv kárpáti nyelvjárását a budakeszi szanatóriumban vele együtt ápolt Bárányi Dezső balassagyarmati cigányprímástól sajátította el. Az oláh cigány nyelvjárást Gyulán tanulta meg, ahol 1952-től élt. 

Gyűjtései elsősorban nyelvi természetűek voltak, de szokás- és hiedelemanyagot, folklórt (népdal, népmese, tánc) is kutatott. Foglalkozott a magyar állathajcsárokkal, a gyepmesterekkel és a koldusokkal, azaz a társadalom perifériáin élőkkel is. Tervei között szerepelt egy önálló cigány múzeum létesítése, amelyet a gyulai Erkel Ferenc Múzeum keretei között szeretett volna megvalósítani.

Munkássága elismeréseként 1958-ban tagjául választotta a londoni Gypsy Lore Society, 1959-ben a Magyar Néprajzi Társaság és a párizsi Association des Etudes Tsiganes. 1962-ben Gyulán hunyt el, életműve befejezetlen maradt.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában