800 éves az Aranybulla – a Békés megyei kapcsolódásairól is szóltak

A hazai jogtörténet jelentős forrásának nevezte a 800 éve II. András által kiadott Aranybullát dr. Halmágyi Miklós, a megyei levéltár munkatársa. Elmondta: a bulla latin szó, többek között pecsétet is jelent, tehát egy olyan aranypecsétről van szó, amellyel az oklevelet megerősítették. Bár eredetileg hét is készülhetett belőle, egy sem maradt meg, a tartalmát 14. századi másolatok őrizték meg. II. András egyébként 1221-ben és 1224-ben is adott ki aranybullát.

Az 1222. évi Aranybulla előzményeként sorolta, hogy 1209-ben megölték Csépán nádort, 1213-ban pedig Gertrúd királynét, és hogy 1214-ben az ellenállók királlyá koronázták II. András fiát, Bélát. A Békés megyei kötődésű Karácsonyi János 1899-ben írt egy tanulmányt, hogy kik állhattak szemben a királlyal. A teória szerint II. Andrást 1205 májusában koronázták meg, de a király bizonyos esetekben 1204-től számította uralkodását. Ez pedig nem tetszett az elődökkel, az Imrével és az ő fiával, III. Lászlóval szimpatizáló előkelőknek, és ők kényszeríthették ki ezt II. Andrástól.

Zsoldos Attila elmélete szerint viszont az Aranybullában nem az ellenzék követelései szerepelnek. II. András előtte igyekezett kisebbíteni az ispánok hatalmát, szerviensi – vagyis fegyvert is forgató szabad birtokosi – réteget hozott létre, akiknek kiváltságokat adott. Az Aranybullában pedig olyan ígéreteket tett, amilyeneket nem volt kihívás betartania. Ilyen az, hogy bizonyos kivételektől eltekintve nem lehet senkinek sem két méltósága, illetve, hogy nem lehet teljes ispánságot eladományozni – ezek addig sem voltak jellemzőek. 

A szakember ismertette, hogy a teóriák szerint 1222 májusának vége előtt adhatta ki II. András az Aranybullát, elképzelhető, hogy áprilisban, Szent György-napjához közel. Utalt több olyan korabeli dokumentumokra is, amelyekből erre lehet következtetni. Hangsúlyozta ugyanakkor: a keletkezéséről nincsenek pontos információk, mindössze elméletek.

Jantyik Mátyás Az Aranybulla kihirdetése című, az Országház főrendiházi üléstermében látható falképéről a Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze, Gyarmati Gabriella beszélt. A festményen a központi figura a király, mellette jobbról látható a nádor és az érsek, balról pedig két lovag. Megjelennek az alkotáson azok a nemesek is, akiknek kihirdették az Aranybullát. A békési festőművész 1898-ban nyerte el a pályázatot és kapta meg a megbízást a munkára, és 1901-ben készült el az alkotással.

A szakember az 1864-ben született és 1903-ban elhunyt Jantyik Mátyásról elmondta: Orlai Petrics Soma tanítványa volt, és egy, az Üstökös című újságban megjelent rajzával hívta fel magára a figyelmet 18 évesen. Ebben az évben, 1882-ben megismerkedett Munkácsy Mihállyal, sőt állítólag a festőfejedelem meg is hívta Párizsba, de hogy ez az utazás tényleg meg is valósult, arról nincsenek információk. A békési festőművész jelentős és valóban óriási, Búzaszentelés című képe 1899-ben készült, azt a békéscsabai múzeum őrzi, restaurálásra szorul.