Megtanította a paradicsomtermesztés fortélyait a csabai növényekkel suttogó

Lehoczkiné Megyik Erika hangsúlyozta, legfontosabb célja az volt a projekttel, hogy megkóstolják a gyermekek, milyen az íze a kiskertben termesztett paradicsomnak. Azt is bemutatta, milyen tanulási folyamat és gyakorlat előzi meg, hogy az asztalra kerüljön nap, mint nap egy marék igazi paradicsom a reggelihez.

– Kerestem annak a lehetőségét, módját és helyét, hogy merre tegyem meg az első lépéseket. Nem volt könnyű – ecsetelte. – Szerettem volna elérni, hogy másoknak is legyen annyi örömük és sikerélményük tíz tő paradicsom felnevelése során, mint nekem.

Két iskola, az Erzsébethelyi és a Szlovák jóvoltából egy kis csapattal elindult ennek a paradicsomtermesztési módszernek a tanítása, lépésről lépésre bemutatva a folyamatot.

A kertbarát asszony kiemelte, lételeme, szenvedélye a növényekkel való foglalatosság, így nem szégyelli magát növényekkel suttogónak nevezni.

– A kertészkedés elviselhetővé tette az életben adódó nehézségeket, mivel itt csak jó dolgokról beszélünk – ecsetelte. – Ha nekem segített ez a fajta elfoglaltság, miért ne történhetne másokkal is így?

A klímaváltozás vagy más szóval a megváltozott éghajlati körülmények miatt kezdett ebbe a tevékenységbe. A klímaváltozáshoz ugyanis meg kell tanulnia alkalmazkodnia az emberiségnek, ha életben akar maradni. Tudósok állítják, hogy ha a neander-völgyi ősembernek valaki adott volna egy télikabátot, nem halt volna ki, mint önálló faj. Azonban szerencsére keveredett a homo sapiens-szel, így az európai lakosság három százaléka rendelkezik neander-völgyi génállománnyal, ami valamilyen úton-módon segít a covidjárvány felszámolásában is.

– Téli kabátot nem tudok adni a projekt iránt érdeklődőknek, de egy gombot a kabátról igen. Ez abból áll, ha egy csapat érdeklődő összejön, – legyenek gyermekek vagy felnőttek – azoknak a saját felszerelésemet, eszközeimet használva az adott helyszínen márciusban, áprilisban, májusban elmondom és megmutatom az otthon elvégzendő feladatokat, és itt jön be a képbe az innováció – magyarázta. – Megújulás a növénytermesztésben mind a szemlélet, mind a technológia területén, legyen az kukorica vagy paradicsom. Megújulása a közösségek kapcsolattartási módjában, Hatvankét évvel ezelőtt megalakultak az első kertbarát körök. Szükségszerű és nagyszerű feladatokat láttak el az évtizedek során, de lássuk be – tisztelet a kivételnek – a fiatalokat soha nem tudták igazán megszólítani, de nem baj, mert megmaradtak kertszerető, nyugdíjas közösségeknek. Azért, hogy mindennap legyen kenyér az asztalon, a paradicsomprojekt egy morzsányi rész az egész kenyér megteremtéséhez.

Erika kitért arra, a mai, kertészkedést szerető, illetve a majd megszerető fiatalokat és szüleiket más módon kell megszólítani. Úgy gondolta, kihasználja a kütyük iránti imádatukat, és ha már nyomogatják az eszközöket, ne haszontalanságokra, hanem értelmes dolgokra tegyék. Miért ne lehetne egy szépen termő paradicsomlugas előtt szelfit készíteni, és ezt elküldeni azoknak a barátoknak, barátnőknek, akiknek nincs ilyen?

– Az okoseszközök használatával a szlovák iskolában tanuló gyerekek szüleivel Facebook-csoportot alkotva tartottam a kapcsolatot – magyarázta a kertbarát. – Ha bármilyen kérdés, probléma felmerült, azonnal orvosolni tudtam, közben tapasztalatcsere is történt.

Az Erzsébethelyi Általános Iskola tanulói is a modern technikai eszközök használatával lettek nagyon sikeresek. Ők az első fecskéi ennek a fajta mozgalomnak, tevékenységnek. A kertészkedést más módon megközelítve és művelve, új típusú kis közösségek alakultak, tagjaik büszkék lehetnek magukra. A projektben résztvevő gyermekek szülei anyagi és fizikai segítségét is nyújtottak a kertészkedésre való nevelés terén.

Erika szólt arról, köszönet illeti Kovácsné Szatyin Ildikót, az erzsébethelyi intézmény iskolakert- és a szakkörvezetőjét, nélküle nem valósult volna meg ekkora sikerrel a kezdeményezés, az első perctől felkarolta és jó gazdája volt a projektnek.

 – Érdeklődéssel és szívélyesen fogadott, türelmesen végighallgatta lámpalázas mondanivalómat arról, hogy a gyerekek bevonásával mit is akarok megvalósítani – mesélte a Lehoczkiné Megyik Erika. – Az első, február végi találkozáskor még semmit sem csináltunk, csak próbáltam a gyerekeknek néhány növény és képek bemutatásával elmondani az előttük álló feladatokat. Mondhatom, megizzadtam, Ildikó fordította mindezt időnként gyereknyelvre. A jelenlévők között voltak az elsősöktől az ötödikesekig. A futóparadicsom bemutatása alatt egy kis elsős megkérdezte, mennyi az a két-három méter, sikerült kapcsolnom, és azt mondtam, a padlótól a plafonig. A reakció az volt huszonöt torokból: „hú, az jó magas”, ekkor éreztem, hogy megéri időt, pénzt és fáradságot nem kímélve belevetni magam a munkába. Megint mondom, Ildikó nélkül nem sikerült volna, lefényképezte a táblára írottakat, a termesztéssel kapcsolatban elhangzott információkat összefoglaló e-mailben elküldte a szülőknek. Cserébe mindenkinek dokumentálni kellett az otthoni munkálkodását. A siker pedig nem maradt el.