Rejtőzködő életmódot folytat a molnárgörény

Egy rejtőzködő, hasznos vadászról, a molnárgörényről adott hírt a napokban a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság. Megtudtuk, a hozzájuk tartozó Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén is élnek molnárgörények, és bár itt is rejtőzködő életmódot folytatnak, időnként mégis szem elé kerülnek.

V. E.

Bár Dévaványánál is rejtőzködve él, mégis szem elé került néhány molnárgörény az elmúlt időszakban /Fotó: Csathó András/

A dévaványai molnárgörényekkel kapcsolatban kifejtették, az 1970-es években Magyarországon az aranysárga bundájú molnárgörény még egyáltalán nem számított ritka állatfajnak. A hörcsög- és ürgepopulációk környékén gyakran lehetett vele találkozni, mivel fő táplálékát éppen ezek a rágcsálók képezik. Kikaparja a földből a güzüegereket és a pockokat is, s ezzel nagy hasznot hajt a gazdálkodóknak. Időnként kisebb madarakat, sőt gyíkokat is megfog. Állománya elsősorban azért fogyatkozott meg, mert immár jóval kevesebb a határban az ürge és a hörcsög. Ráadásul a molnárgörény gyakran áldozatul esett a hörcsögöknek kirakott csapdáknak, továbbá természetes ellenségei, a rókák és a ragadozó madarak is tizedelték állományát.

Ez a védett emlősfaj leginkább a nyílt mezőgazdasági területeket, gyepeket, hátas feketeföldeket kedveli. Érdekes szokása, hogy az ürgejáratokból épít magának otthont. Kitágítja azokat, és a két-három méter hosszú járat végén egy katlant alakít ki magának, melyet aztán szénával, tollal, szőrrel kibélelve tesz kényelmes otthonná. Itt még a téli hidegben is komfortosan érezheti magát – ismertette a nemzeti park.

Elárulták, a molnárgörény nagyon rejtőzködő életmódot folytat, éjszaka vadászik. A házi görénytől eltérően kifejezetten kerüli az embert, nem merészkedik be a lakott területekre. Legnagyobb eséllyel március elején, a párzási időszakban találkozhatunk vele, ilyenkor nappal is jobban előmerészkedik. Általában négy-öt kölyköt nevel fel, melyek hat-hét hónapos korukban válnak önállókká.

Végül elmondták, a Dévaványai-Ecsegi pusztákon az elmúlt másfél évben öt adatuk gyűlt össze molnárgörényekről, ám sajnos, ebből kettő az utakon elütött példány volt. A megfigyelésekből pedig arra következtetnek, hogy ebben a térségben is lassú növekedésnek indult, így stabilizálódott az állományuk.