Visszatért az élet a békéscsabai nyugdíjasklubokba

Biliárd, rabló­römi, fényképek nézegetése, közös éneklés; visszatért az élet a nyugdíjasklubokba. A Meseház nemzetiségi klubházában nem nagyot tévedett az ember, ha az Ica néni megszólítást használta. Mindeddig Ölyüs Imréné Ica néni vezette a Csaba Pávakört és a 35 éve alakult Őszidő Nyugdíjas Klubot, de meggyengült egészségi állapota miatt lemondott tisztségéről. A Csabai Szlovák Klub vette át a stafétát, és hétfő délutánonként találkoznak a megszokott helyen és időpontban.

Ottjártunkkor éppen Stír Mátyásné Ica nénit köszöntötték 80. születésnapján. Többek között Pándi Istvánné Ica néni is. Mindez mutatja, hogy régen az Ilona az egyik legjobban kedvelt keresztnévnek számított Csabán a Mária, Erzsébet, Zsuzsanna és az Anna mellett.

Stír Mátyásné a Covid előtti szokásokhoz hűen hozott a maga sütötte finomságokból, bár a születésnapi tortát is felvágták, és elfogyasztották az ünneplők. Közben okosabb is lettem, mert Veres Krisztinától, a Meseház vezetőjétől megtudtam, hogy mi is az a geronto-andragógia, aminek ő nagy tudora, diplomázott belőle. Szóval, ez az idősekkel való foglalkozás tudománya, amit Krisztina kiválóan művel hosszú ideje.

– Ma már tudjuk, hogy az éneklés erősíti az immunrendszerünket és stresszoldó hatású. Rezgésbe hozza agyunkat és megnöveli életörömünket – hangsúlyozta a szakember. – Az éneklés hatására erősödik az összetartozás érzése, megszűnik a félelemérzet, felgyorsul a stresszhormonok lebomlása. Egyetlen énekléssel töltött óra hatására jelentősen megemelkedik az agyi endorfin, a boldogsághormon termelődése. Ennek is köszönhető, hogy a csoport tagjai ilyen kiváló szellemi egészségi állapotban értek meg ilyen szép kort, és még előttük a jövő.

Ölyüs Imréné kiemelte, a Csaba Pávakört a város nótás kedvű nyugdíjasai alapították 1995-ben. Céljuk a közös éneklés, a szabadidő vidám eltöltése, a magyar népdal hagyományainak megőrzése volt. Repertoárjukat az évek során szlovák népdalcsokrokkal bővítették, nevükben is él a városhoz kötődés, a csabai gyökerek, az elköteleződés. Saját, hagyományos rendezvényüknek számított a Békés Megyei Pávakörök Találkozója, melyet Békéscsabán rendeztek meg kétévente. A találkozó résztvevői a házigazdák mellett Kétsoprony, Gyula, Elek, Mezőberény és Telekgerendás pávakörei voltak. A Csaba Pávakör fennállásának 25 éve során arany, ezüst és bronz minősítéseket ért el, nívódíjban részesült.

Utam a nemzetiségiből a Dózsa György utcai klubházba vezetett. Már az autók számából látszott, hogy itt is beindult az élet. Szrenka Pálné, a Békés Megyei Nyugdíjas Egyesületek Szövetségének elnöke elmondta, 90 civil szervezet tartozik a szövetségükhöz, és mindenhova most térnek vissza az idősek, valamint pótolják az elmaradt programokat is. Ebben a Dózsa György utcai épületben működik a Békéscsaba Városi Nyugdíjas Egyesület is.

– Egyre inkább visszatérnek tagjaink, hogy találkozzanak, közösen töltsék el hasznosan az idejüket, valamint szórakozzanak – hangsúlyozta Kölesné Vandra Éva, az egyesület elnöke. A hölgyek két asztalnál is rablórömiztek. Nem tudom, csak gondolom, milyen volt a kedvük a járvány idején, most azt láttam, jól érzik magukat a bőrükben és a társaságban. Beszélgettek, nevettek kártya közben, és hasonlóan tettek a férfiak is a biliárdszobában. Püski Gergely, Farkucza István és Párzsa László öt fás, hagyományos biliárdot játszott. Látszott, hogy vártak már a visszatérésre.

Nem vagyok még nyugdíjas, de szívesen beszálltam volna römizni és biliárdozni is, olyan jó volt a hangulat. Ugyanúgy, mint a következő „bázison”, a Csabai Kolbászklubban. Ott is nemrégiben indult újra a klubélet, programokat, családi napot szerveznek. A klubtagok elmondták, lehetett bármilyen Covid-járvány, a kolbászokat mindenki annak rendje-módja szerint elkészítette, és a kamrájába rakta. Folyamatosan csökken a szálak száma, de ami ennél fontosabb, nő a találkozásoké, a közös programoké. Így van ez rendjén.

Végre láthatják egymást

Veres Krisztina elmondta, az idősek igényeinek megfelelően alakítják a klubéletet, az ő kedvükre való programokat szerveznek.

– Kitaláltuk a munkatársaimmal, hogy legyen egy közös szalonnasütés, de láttuk a visszajelzésekből, hogy az adott, időskorú közösség nem igazán vevő erre – hangsúlyozta a Meseház vezetője. – Megkérdeztük, mit szeretnének, és kiderült, hogy inkább bent üldögélni a hűvösben, a klubházban, beszélgetni egymással, megosztani örömüket, bánatukat. Végre láthatták egymást, és ki akarták élvezni ennek minden pillanatát, hogy csak egymásra kelljen figyelniük.

A szakember kiemelte, mindenki örül annak, hogy kimozdulhatott a vírus miatti bezártságból, újra közösségi élmények érhetik. Ez sok esetben az egészség záloga is. Természetesen ugyanez igaz a családi, személyes találkozásokra.