Óvják az öreg fákat

– Életünket meghatározzák, gyönyörködhetünk bennük, és még hasznosak is – foglalta össze Szelekovszky László a gondolatait, melyek megszámlálhatatlanul sokszor a fák körül forognak. A környezet- és természetvédő szakember hozzátette, az öreg példányok kapcsán erős a félelem: a viharban kidőlhetnek. Ám aláhúzta, a szél a fiatalabb fákat is kicsavarhatja, ezért sem szabad feleslegesen kivágni az idősebbeket.

– Elsősorban ápolni kell a matuzsálemeket, melyek akár génbankok is lehetnek, termésüket szaporításra használják. Megyénkben a vadkörtefák és a tölgyfák élnek legtovább, utóbbiból a kocsányos az elterjedt – emelte ki, hozzátéve, ha egy fa kibírt 200 évet, minden bizonnyal utódai is erősek lesznek. A titok: a tölgy nagy testű, méretes támasztógyökereket növeszt, a vékonyabbakat élelem és víz felvételére használja. Okos is, csúcsszáradással jelzi, ha baja van.

– Rengeteg kúriánk, kastélyunk áll tölgyesek ölelésében, a régiek tudták, hogy ez a faj a magasabban fekvő, löszös talajt kedveli. Pont annyit vágtak ki, hogy elférjen az épület. Az öregebbeket meghagyták, így láthatunk ma Pósteleken 2-300 éves példányokat – sorolta, kiegészítve azzal, hogy a bélmegyeri erdőben él olyan is, amely a becslések szerint legalább 500 éves. Az erdőcsoportok közül korban a mályvádi vezet: 1,8 hektárnyi területe 28 kocsányos őstölgynek ad otthont. Híres példányok is akadnak: Dévaványa állomásán él például a Makkfa, melyet évtizedekig hirdetőtáblának használtak.

Kezdett fáradni, de nemrégiben gondosan ápolták, azóta jól van. Dobozon a Képes fát ismeri mindenki, amely egy kutya emlékét őrzi. Vadászat során egy megsebzett vadkan ölte meg, a tölgyfába temették el. A fa beforrt, ám különféle rajzolatok keletkeztek rajta, így került neve elé a jelző. Mára csak a csonkja maradt. A mályvádi erdő szélén áll a Cigánylány fája: állítólag egy gyulai festő­ alatta örökített meg egy helyi nőt.

– A körtefáról is tudták a megyeiek, hosszú életű lehet, így a legelőkön delelőfának, marhavakarónak ültették – árulta el Szelekovszky László, hozzáfűzve, Csabáról Csanádapáca felé kanyarodva, illetve Doboz felé haladva is él egy-egy ősi, védett példány. A szintén gyakori platánt sokan nem kedvelik: tavasszal szétpattanó kampós magvai allergizálhatnak. A régiek törzse színe miatt dísznek ültettek néhányat, azóta elszaporodott. Szelekovszky László kiemelte, Pósteleken él három régi példány, a geszti Tisza-kastély előtt is látható két hatalmas fa. Utóbbiak ültetésekor a legenda szerint egy-egy bivalyt öltek a gödrökbe. A történet a szakember szerint igaz is lehet, hisz a mikroorganizmusok évtizedekig táplálhatják a fákat.

– Nagy kedvenceim Erzsébet királynő emlékfái. Amikor Sisit meggyilkolták, a miniszter felhívására szerte az országban ültettek – mesélte a szakember, kiemelve, Békéscsabától Szarvasig, az egykori útőrházak előtt még most is áll vagy negyven emlékfa, utászok vigyáztak rájuk. Leszögezte, tisztelni kell az akácot is, nem véletlenül hozta be annak idején Tessedik Sámuel hazánkba. A fajta a széltől, hótól sokszor megvédte az Alföldet, ám a legidősebb példánynak már csak száraz törzse áll a szarvasi főutcán.

Békésben található a legtöbb helyi természetvédelmi érték

Megyénk legöregebb fája egy bélmegyeri fűz. Becslések szerint a nyolcméteres kerületű törzzsel büszkélkedő fa 360 éves lehet. Ágait rövidíteni kellett és belül üreges, de ép. Szelekovszky László szívéhez közel áll a mezőhegyesi ménesbirtok udvarán álló hatalmas platán is, melyet 1819-ben ültettek. Húsz éve veszélybe került, a szakember megállapította, súlyos vízhiánya van. Tizenöt mély lyukat fúratott a fába a lombkorona alatt, melyekbe dréncsöveket helyeztek, a Száraz-érből hozták a vizet.

Elárulta, a szakszerű öntözés óta nem kellett hozzányúlni. A szakember sok fát megmentett már, saját telkére pedig több ezret ültetett, zömmel akácot, nyárt. Gyümölcsfákat is gondoz, heti ötször „jár köztük”, mindet ismeri. Azt mondja, amikor a fölösleget lemetszi, permetez, szinte megújhodnak. Büszke arra, hogy több mint 200 védett fa vesz minket körül. Híres az Anna ligeti öreg tölgy, a Bandika-fa, a Józsa-fa, a szarvasi mamutfenyő, sőt a Bélmegyeren álló óriási feketedió-fa is, de a sor még sokáig folytatható.