Új funkciót kaphat az egykori népiskola Kardoskúton

A népiskola jellegzetes téglás épületében már várt bennünket Csotó-Nagy Istvánné. Korát meghazudtoló (elmúlt 90 éves) testi és szellemi frissességgel vezetett körbe bennünket családja egykori lakhelyén, férje munkahelyén és nagyon sok, tanyasi gyermek betűvetésének helyszínén.

– A szemközti tanyában éltem a szüleimmel, ebben az iskolában én voltam az utolsó palatáblás diák.

Majd amikor a fiatal tanító, Csotó-Nagy Istvánnal megismerkedtünk, szerelem szövődött kettőnk között. 1948-ban megesküdtünk, 1949-ben itt, ebben a szobában született meg első kislányunk – mutatta meg a szépen berendezett tanítói lakás tágas szobáját Klárika néni, akivel visszagombolyítottuk az idő kerekét.

– Elsőszülött gyermekünk is itt tanult első osztályban, hiszen a szemközti tanyán éltek a szüleim, akik sokat tudtak így segíteni. Akkoriban nagy tiszteletnek örvendtek a tanítók. Ott, az iskola mellett volt istálló, galambpadlás, ólak, kert, ahol ugyanúgy gazdálkodtunk, mint bárki más. A tanító mindig korán kelt, befűtött a teremben, ellátta a jószágot, a táblára felírta a tananyagot a korcsoportoknak. Nyolctól tanított, ropogott a tűz, a gyerekek egy részének csendes foglalkozást tartott, másoknak magyarázta a tudnivalókat elsőtől hatodik osztályig.

Volt ennek jó oldala is: fél füllel mindenki mindent hallott, hat éven át rögzült a tudás.

15 órakor, amikor télen korán esteledett, elkísérte a kisdiákokat, a mezsgyéken elengedte őket a szélrózsa minden irányába – sorolta Klárika néni, aki maga is besegített férjének, amikor a lányok hímezni, varrni tanultak.

Majd laktak Pusztaközponton, de amikor a falusi iskola megnyitotta kapuit, szakosodtak a pedagógusok. Klárika néni is elvégezte Szegeden a biológia–földrajz–gyakorlat szakon a tanárképzőt és férjével 1985-ig Kardoskúton tanított.

Amikor ezt az iskolaépületet eladásra kínálták, családjuk megvette.

2009-ben szerveztek itt egykori diákok találkozót, emléktábla őrzi az Aranyadhalmi Állami Elemi Népiskola tanítóinak a nevét, akik 1926-tól 1968-ig ebben az épületben éltek, dolgoztak, tanítottak.

A majd százéves ingatlan őrizze a múltat, szolgálja a köz javát, azt szeretnék, ha a település méltó funkciót tudna adni a hajdani tanyasi iskolának. Klárika néni megkereste a polgármestert, aki meglátogatta az iskolában.

– Ifjúsági klubunk tagjaival kerékpártúrát szerveztünk ide korábban, a fiatalok már nem tudták, micsoda élet volt itt. Milyen emberséges, de nem könnyű világban pallérozták a tanyasi gyermekek tudását a tanítók egykoron. Méltó helye lenne ez az épület egy közösségi térnek, egy pihenőhelynek a kerékpárosok útvonalán, merthogy megépülhet Kardoskút és Tótkomlós között is a bringaút – ezt már Varga Pál polgármester mesélte, miközben megnézték Klárika nénivel az ingatlant. Hogy magántulajdonból miként kerülhessen az önkormányzat tulajdonába az épület, arra most keresik a megoldást közösen.

Tanítói lakásokat is kialakítottak

Klebelsberg Kuno kultuszminiszter 1926-os programja 3500 új tanterem és 1750 tanítói lakás építését irányozta elő: iskola nélküli tanyai körzetekben, iskola nélküli falvakban. A mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról szóló törvény értelmében 1930-ig a tervbe vett több mint 5000 objektum mindegyike elkészült. Mivel a törvény elsősorban az Alföld elmaradott tanyavilágának népiskolával való ellátását tűzte ki célul, a kardoskúti tanyavilágban is ekkor készült el számos iskola és tanítói lakás a legmodernebb típustervek felhasználásával: téglafalakkal, vörösfenyő padlózattal, hatalmas ablakokkal, palatetővel. Ezekhez háromszobás tanítói lakás és téglából épült udvari melléképületek csatlakoztak.

– Éppen öt éve, 2015 szep­tem­be­ré­ben nem nyitott ki falusi iskolánk. Az az épület is funkcióváltás előtt áll – emlékeztetett Varga Pál polgármester.