Hódokkal osztoznak a Körösökön a horgászok

– Melyik hódfaj fordul elő a Körösök völgyében? Miért pusztultak ki, tűntek el innen korábban a hódok?

– Két hódfaj él a Földön, az eurázsiai és a kanadai hód. Magyarországon csak az eurázsiai hód előfordulása ismert. 1854-ben lőtték ki az utolsó példányt Ács mellett. Azt, hogy a Körösök vidékéről mikor tűnt el, nem lehet tudni. Annak idején nagy kereslete volt a hódból készült portékáknak. A hódszőr kiváló nemezanyag, a kalapgyártásban használták. Húsa ehető, böjti ételnek számított. A hód pézsmája, az úgynevezett castoreum, régiesen „hódany”, mint gyógyszerek és illatszerek alapanyaga pedig jelentős értéket képviselt. A korábbi kipusztulás tehát a túlzott vadászathoz köthető – árulta el Juhász Erika biológus, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem PhD hallgatója.

– Korábban volt egy hód-visszatelepítési akció. Erre miért volt szükség? Jelenleg hogy áll a hódállomány a Körösök völgyében?

– 1996 és 2008 között zajlott a WWF Magyarország hód-visszatelepítési programja. Sokan nem tudják azt, hogy a faj újbóli hazai elterjedésében legalább ekkora fontossága volt az Ausztria és Horvátország irányából történő spontán betelepülésnek. A Körösök mentén élő hódok viszont valóban a Tisza mentén telepített példányok leszármazottai lehetnek. Az eurázsiai hód őshonos faj, ráadásul ökoszisztéma-mérnök, ami azt jelenti, hogy tevékenységével aktívan formálja saját élőhelyét. Egyszerűen fogalmazva, helye és szerepe van a hullámtéri ökoszisztémában, ez volt az oka a visszatelepítésnek. Élőhelyei azonban megváltoztak az emberi tájátalakítás következtében, ezért szükség van a faj hatásaival való átgondolt tervezésre, mind természetvédelmi szempontból, mind pedig ember-vadvilág konfliktusok szempontjából. A Körös-vidéken az első észlelés 2007-ben történt. A hód ma már a folyó teljes magyarországi szakaszán jelen van, sőt Romániába is átjutott tőlünk. Állománya gyors növekedésen ment keresztül, és várható, hogy a tevékenységével összefüggő konfliktusok gyakorisága is növekedni fog, mivel életnyomait egyre gyakrabban észlelik a hullámtéren kívül, holtágakon és kisebb csatornákon.

– Mekkora a hódok állománynagysága a Körösök mentén? Jelenleg az a szóbeszéd járja, hogy egyre csak növekszik a számuk.

– 2018-ban készítettem egy állománybecslést 2017-18 között gyűjtött adatok alapján. A Körösök több szakaszát is vizsgáltam, összesen körülbelül 100 kilométert, és 40 hódcsalád jelenlétére következtettem. Az átlagos családsűrűség tehát 4,17 család/10 km volt ebben az időszakban. Valószínűsíthető, hogy az állománynagyság azóta növekedett. Remélem, hogy a közeljövőben lehetőségem nyílik majd arra, hogy megismételjem a felmérést, és értékeljem a tapasztalatokat. A fajnak térségünkben nincs olyan természetes ellensége, amely képes lenne hatékonyan szabályozni az állományt, egyedül a farkas tudná ezt megvalósítani. A populációnak azonban van egyfajta önszabályozása. A hód territoriális állat, telítődő élőhelyeken a szaporulat egy idő után kénytelen elvándorolni, valamint gyakoribbá válnak a territóriumharcok, olykor súlyos sérüléssel járó összetűzések.

– Több folyószakon is számos fa vált veszélyessé és dőlt ki feltehetően a hódok miatt. Mit gondol erről?

– A Körösök természetes vizek, a hullámtér pedig a folyó és egyéb hatások által aktívan formált terület. Ezekkel a hatásokkal, így a hód hatásával is számolnunk kell a kirándulások és a horgászat tervezése során. A hód által befaragott törzsek sokáig állva maradhatnak, szerintem kevésbé veszélyesek, mint a korhadt, öreg fák. Viharos szélben persze ne tartózkodjunk alattuk! Az emberek számára gyakran zavaró a rendezetlenség és a vízpart megszokottól eltérő látképe. A természetnek azonban szüksége van a kidőlt fákra, holtfákra is, hiszen ezek elengedhetetlenül fontosak számos rovarfaj szaporodása és az ezekkel a rovarokkal táplálkozó állatok számára. Megjegyzem, hogy sajnos egyre kevesebb a fűz- és nyárfa a hullámtéren. Ez egy természetvédelmi probléma, ami nem elsősorban a hóddal, hanem az inváziós fásszárú fajok terjedésével hozható összefüggésbe.

– Mennyire mondható agresszív állatnak? Mennyire veszélyes a kirándulókra, horgászokra nézve?

– Egyáltalán nem veszélyes, sőt távolról megfigyelni sem feltétlenül egyszerű. Ha megpróbáljuk megközelíteni, azonnal a vízbe menekül. Sérült állat megfogásától, vagy sarokba szorított példány heccelésétől óva intenék viszont mindenkit, mivel a hód nem lomha és nem cuki, hanem képes megvédeni magát erős állkapcsa és nagy fogai segítségével.

– Az életnyomairól és a táplálkozásáról mit érdemes tudni?

– Nagy folyók mentén általában a rágásokat és a gallyakkal fedett kotorékbejáratokat figyelhetjük meg a hód életnyomai közül. Sekély patakokon, kisvízfolyásokon azonban hódgátakkal is találkozhatunk. Gátakra a hódnak ott van szüksége, ahol a vízmélység nem teszi lehetővé azt, hogy a kotorékok bejárata víz alatt maradjon. Békés megyében nem ismerek hódgátat, de az ország más részein már számtalan helyen regisztráltam ilyen hódmunkát. A gátépítés nemcsak a kanadai hódra jellemző, ellentétben a sokfelé elterjedt tévhittel. Megemlíteném, hogy van még egy másik elterjedt hiedelem, amellyel az ország sok területén találkoztam már. Ez a hód táplálkozásával kapcsolatos. Fontos tudni, hogy a hód kizárólag növényi táplálékot fogyaszt, télen elsősorban a lemetszett ágak kérgét, háncsát, nyáron pedig lágyszárú növényeket is. Halat egyáltalán nem eszik.

Egyre gyakrabban találkoznak hódokkal a vizek mentén

Csatári László körülbelül három éve horgászik a Körösökön. Elmondása szerint gyakran találkozik hódokkal.

– Van, hogy látjuk is őket este, például mikor a Körösön úsznak át, valamint a holdfényben jól láthatóak és hallhatóak is ahogy rágcsálnak – mesélte.

Emellett többször találkozott már megrágott fákkal a vízparton. – Volt olyan is, aminek több mint a kerületének a fele át volt rágva, de van, hogy csak visz a víz egy fadarabot, aminek a végén lehet látni a hód fogainak a nyomát. Talán egy kihegyezett karóra emlékeztet igazán.

Hozzátette, hogy több személyes tapasztalata is van már. Egyszer ott volt mellette az állat, körülbelül 5 méteres távolságra.

– Csak hallottuk, ahogy rágcsál. Egy fejlámpával megvilágítottuk, majd kis idő után komótosan elúszott! Egy másik alkalommal éppen horgásztunk és a hajó végében ülve beszélgettünk. Egyszer csak egy hatalmas csattanást hallottunk, mintha egy hólapáttal ütnénk a vizet. Nem tudtuk mi lehetett. Ez körülbelül 10 másodpercenként ismétlődött. Aztán megfejtettük, hogy a hód csapkodja a farkával a vizet nem messze tőlünk.

Ahogy László példája mutatja, a hód tevékenységének nyomaival egyre gyakrabban találkoznak a folyóparton járó emberek, sőt olykor a rejtett életmódot folytató faj megfigyelésére is lehetőségük kínálkozik. Az eurázsiai hód újra elterjedt a Körösök mentén, és Juhász Erikától azt is megtudtuk, hogy jelentős állománya él a térségben.

Természetvédelmi oltalom alatt áll, eszmei értéke ötvenezer forint.