Endrei Judit: bátorság kell ahhoz, hogy az ember a maga útját járja

A digitális térben az „Ami női, az férfi téma is” – mindkettőnkkel együtt múlik az idő címmel megtartott eseményen elsőként a szépségről kérdezték Endrei Juditot, ő pedig úgy fogalmazott, bár múlik az idő, mégis vannak, akik azzal fogadják, hogy semmit nem változott, ami elmondása szerint talán a mosolyának köszönhető. Az egykori műsorvezető gyerekkora óta igyekszik pozitívan megélni az életet, és úgy véli, ha az ember mosolyog, nyitott mások felé, akkor azt is kapja vissza.

– Nem vágyom vissza az időben, faluban nőttem fel, láttam, ahogy a növényt elvetik, kikel, kivirágzik és visszakerül a földbe, az idő múlását el kell fogadni. Persze figyelek magamra, megvan a jól bevált krémem, reggel hideg vízzel megmosom az arcom, a sminket rögtön lemosom a munka végeztével. Sokat vagyok szabad levegőn, az is fontos – árulta el.

Az egykori tévés ma már televíziót csak alkalmanként néz, a híreket a világhálón követi, szeret filmeket nézni, mozizni, a természettel és utazással kapcsolatos alkotások pedig különösen közel állnak hozzá.

– Egy időben a televízióért éltem, mással nem is foglalkoztam. Nagyon szép életem volt, szép pályát jártam be, nagyon sok műsorban szerepeltem. Egyszer csak 1997-re minden műsor megszűnt, és valahogy nem jött új lehetőség. Végül meghoztam azt a döntést, hogy nem leszek egy öregedő televíziós, aki még mindig azt várja, hogy valakinek az eszébe jusson. Fejest ugrottam a mély vízbe szabadúszóként, ami nagyon sok szabadsággal és nehézséggel is jár, de nem cserélném most már el ezt az életemet semmivel. Annak viszont örülök, hogy abban a bizonyos aranykorban televíziózhattam – fogalmazott Endrei Judit. Hozzátette, bátorság kell ahhoz, hogy az ember a maga útját járja. Az alkalmazotti lét egyfajta biztonságot ad, ami egyben elaltatja az ember vágyait.

– Az előadásaimon a stresszről is szoktam beszélni, és ilyenkor elmondom, hogy ha egy olyan munkahelyre kell bejárnunk, amit nem szeretünk, az nagyon káros lehet. Az ötvenhez közeli vagy túli korosztálynak tanulnia, képeznie kell magát, nyitottnak kell lennie ahhoz, hogy újra lehetőséghez jusson. Rengeteg olyan történettel találkozom az országjárásom során, hogy valaki elkezd lekvárt főzni, vagy gobelineket kezd csinálni eladásra. Egy életen át tanulunk, én is megbarátkoztam az internettel, micsoda tárház lelhető fel a világhálón, a világ múzeumaitól kezdve tudományos cikkeken át, sokféle dolog – részletezte. A stresszel kapcsolatban úgy fogalmazott: mint betegség nem létezik, kezeletlen stressz van, ami később testi tüneteket produkál.

– Proaktív, maximalista vagyok. Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy én elterveztem, nagyon tudok bosszankodni. Nekem a természet adja az örömforrást, a feloldódást, naponta öt-hat kilométert gyaloglom. Ahogy elindulok, elkezdek más dolgokra figyelni, észreveszem, hogy kinyílt a virág, csobog a patak. A stresszt mindenképp fel kell oldani valahogy – jegyezte meg.

Endrei Judit több könyvet írt, illetve jelentetett meg saját kiadásában. Ezzel kapcsolatban elmondta, már gyerekkorában vágyakozott arra, hogy olyan szakmát válasszon, ami a könyvek közé vezet: – Amikor befejeztem a tévézést, egy ismerősöm felvetette, hogy miért nem írok könyvet, a gondolat pedig ottmaradt a fejemben. Az ezredfordulóval kapcsolatban kislány korom óra egy misztikus várakozás volt bennem, és az első könyvem egyfajta lenyomata lett ennek, az én világomnak, a történelemnek, a művészeteknek, az egészségnek, az ezredfordulónak. Nem terveztem újabb kiadványt, de aztán mégis jött a többi. Ez ráadásul az enyém, egy egyszemélyes kiadó. Emlékszem, amikor a Mindörökké nő című könyveim szállítmánya megérkezett a házamhoz, mondtam a sofőrnek, hogy hova pakolják, mire ő kijavított, hogy pakolom. Többtonnányi könyv volt az autóban, amit végül együtt tettünk a helyére – emlékezett vissza Endrei Judit.