Népművészek tartottak konferenciát Csabán

Az előadások sorát Széll János etnográfus kezdte, aki a Dél-Alföld néprajzi alakjait vette górcső alá. Őt követte Bárkányi Ildikó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatóhelyettese, aki a szegedi papucs múltját és jelenét mutatta be. Szintén érdekes színfoltja volt a délelőttnek a tápéi gyékényszövés Kerekes Ibolya etnográfus előadásában. Szó esett még a sokak által ismert és összetéveszthetetlen kalocsai hímzésről és viseletről, Jenei Anikó népi iparművész előadásában.

A térség fazekas kulturális központja Hódmezővásárhely, erről mesélt Terendi Viktória néprajzkutató, a Tornyai János Múzeum muzeológusa. Természetesen az építészet sem maradhatott ki a sorból, a Dél-Alföld népi építészetének rejtelmeibe, épületek, ácsmunkák, és a napsugaras oromzatok különleges világába Ozsváth Gábor Dániel a Károli Gáspár Református Egyetem főiskolai docense kalauzolta el digitális formában az érdeklődőket.

– Az egyesület tagjai mindig komplexitásában nézik a népművészetet. Ugyan a kézművesség a meghatározó számunkra, de soha nem hagyjuk figyemen kívül a többi művészeti ágat sem. Fontosnak tartjuk tudni, hogy mi van a tánccal, a zenével, mert azok is legalább úgy különböznek tájegységenként, mint a népi kézműves alkotások – mondta el Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke. Mint kiderült, éppen ezért hívták meg előadónak Mlinár Pál koreográfust és Mlinár Péter viseletkészítőt, akik a Dél-Alföld zenéiről, táncairól, valamint viseleteiről tartottak előadást a konferencián.

A nap második felében kerekasztal-beszélgetésre hívták a megjelenteket a szervezők, ahol a helyi értékekről, a helyi identitásról, és arról beszéltek, hogy mindezeket miként lehet a turizmus szolgálatába állítani. Az érdeklődők a területiség és értékközvetítés kontextusáról is hallhattak, kérdezhettek Glózik Klára főiskolai docenstől, és Opauszki Zoltán a megyeszékhely környezetvédelmi és turisztikai ügyekért felelős tanácsnokától, valamint Mertz Judittól, a Mezőberényi Települési Értéktár titkárától.

– Azért próbáljuk az értékeket fenntartani, rámutatni, mert úgy gondoljuk, hogy mindez az identitásunkat is erősíti, emellett a kreatív ipar része lehet a turizmusnak, és a foglalkoztatásnak is. Olyan együttlétet szeretnénk megvalósítani, amelynek központjában a helyi tudás, a helyi érték, a hagyomány áll, részben célként, ugyanakkor eszközként is, a települések, és a régió fejlesztésénél – emelte ki Pál Miklósné.

Csabán zsűrizték a népi kézműveseket

Mint megtudtuk, ezen a hétvégén minősítették a helyi népi kézműves alkotásokat, amelyek a zsűri döntése alapján míves vagy míves remek termékkategóriába kerültek. – Ha valaki bizonyos mennyiséget összegyűjt ezekből a minősítésekből, akkor megkaphatja a népi iparművész címet, ami már egy rangot ad az alkotónak. Illetve azok a termékek, amelyeket zsűriszámmal látnak el, áfamentes körbe tartoznak – árulta el Pál Miklósné.

Hozzátette, azért hogy az alkotóknak ne kelljen a fővárosba menniük a minősítés miatt, minden évben, november elején, egy kihelyezett zsűrizést rendeznek Békéscsabán a Tégla Népművészeti Alkotóházban. Ezúttal hatvan alkotótól, háromszáz tárgyat minősítettek. – Gyakorlatilag a kézművesség minden ágából érkeztek művek, így hímzések, viseletek, csipkék, fazekas művek, festett bútorok, rézmunkák, gyöngyök közül is válogathatott a zsűri – ismertette a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke.