Izgalmas feladattal zárták az évet a csabai gimnázium fotósnövendékei

Mindig nagy öröm a Tagányi-villába lépni, szinte árasztja magából az épület az alkotási kedvet. Ezúttal Kéri Gáspár 11-es fotós csoportját van szerencsénk bemutatni, akik meglepő magabiztossággal vetették bele magukat az idei tanév utolsó feladatába. Pedig alig egy hete, hogy megkezdték, vagy inkább folytatták a közös munkát a több hónapos digitális oktatás után.

– Ott folytattuk ezen a héten, ahol abbahagytuk. Ebből is látszik, hogy rendkívül ügyesen helytálltak a diákjaink, kiváló és érzelmekkel teli alkotások születtek a bezártság alatt – fogalmazott a pedagógus.

Mint megtudtuk, sajnos ezúttal az időjárás húzta keresztül a számításukat, így az eredetileg tervezett Békéscsaba egykor és most munkacímen futó feladat – miszerint archív fotók és régi képeslapok alapján azonos nézőpontból újra­fotózzák a látványt – jövőre marad.

De persze a munka nem állhat meg. Kéri Gáspár fotográfus – aki immár tizenöt éve tanítja a csabai művészpalántákat – izgalmas zárófeladattal készült. Ikonikus képeket, festményeket kellett továbbgondolniuk a fiataloknak, miközben nemcsak a beállítást, hanem a világítást, a színeket is rekonstruálták.

– Még márciusban készítettünk egy műtermi portrésorozatot, ahol a portrévilágítási alapokat és a különböző fényformálókat ismerhették meg a diákok. A nyersanyagok még a karantén előtt elkészültek a villában, ám az utómunkák már otthonra maradtak – osztotta meg az oktató.

Ezzel az alaptudással felvértezve kezdtek bele a karantén után a tanév utolsó feladatába.

– Sandro Miller fotósorozata adta az ötletet, aki ikonikus képeket idézett meg John Malkovich színész segítségével. Ez egy nagyon izgalmas játék, amiből rengeteget lehet tanulni, a kompozíciót, a világítást, vagy például azt, hogy milyen gyújtótávolságú objektívvel fotózzanak – ismertette Kéri Gáspár.

Mindezt a villában kialakított műtermükben oldják meg a tanulók, ahol ha kell, modellként is segítik egymás munkáját.

És bár csak jövőre lesz égető kérdés a számukra, hogy hol tanulnak tovább, Berta Virág már magabiztosan mesélt ez irányú terveiről.

– Az én szívem Eger felé húz, ahol az egyetem után szeretném elvégezni a művészetiterapeuta-képzést. Szeretek segíteni az embereknek, és terapeutaként a művészettel sem kellene szakítanom, sőt segítségül hívhatnám a munkám során – osztotta meg a céltudatos lány.

Bárhogy is legyen, előttük az élet, akárcsak a döntés, hogy mire használják az itt szerzett tudást.

Elzártan is igen kreatívan alkottak

A karantén rendkívül inspiratívan hatott a BEGart diákjaira. Erre jó példa Kéri Gáspár fotós csoportjának sorozata, amelynek segítségével igyekeztek a diákok megjeleníteni azokat a gesztusokat, használati tárgyakat, személyes tereket az otthonukban, amelyek hűen adták vissza személyiségüket, hangulatukat. Berta Virág formabontó önportrékat készített, a többféle stílust felvonultató képeihez kompozíciós elemként mértani formákat hívott segítségül.

Keszthelyi Rebeka saját öccsét fotózta hétköznapi helyzetekben, Kovács Beatrix pedig a karantén idején zajló otthoni építkezés zűrzavarát használta háttérként önportréi elkészítéséhez. Watson Elizabeth okostelefonból és egy egyszerű nagyítóból projektort épített, majd telefonos játékapplikációk képeit kivetítve ezekben a virtuális világokban helyezte el saját öccsének arcképét, egészen klausztrofób érzéseket teremtve. Bárdos Fanni és Priskin Alexandra szelfijei és önarcképei is a karanténra reagáltak, Stephán Mihály pedig saját húgát és az öccsét örökítette meg rájuk jellemző környezetben és helyzetekben.