Beszoktatják a gyermekeket a csabai szülők is

Nagy lépés a család életében az, mikor a kisgyermek óvodáskorúvá érik. Ilyenkor számos kérdés felvetődik a szülőkben. A jelenleg érvényben lévő főszabály szerint hároméves, a felmentettek esetében legkésőbb ötéves koráig minden gyereknek kötelező az óvodát elkezdeni, legalább napi négy órában. Ez alól a felmentést a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolhatja. Azonban a háromévesek óvodakezdésének személyhez kötött „érettségi” feltételei is vannak. Így például minden intézmény megkívánja, hogy a gyermek nappalra szobatiszta legyen.

Orvos Mónika, a Pásztor utcai bölcsőde kisgyermeknevelője úgy tapasztalja, a szülők elsősorban a szobatisztaság miatt aggódnak az óvoda előtt. – Ez némileg kitolódott, hiszen kényelmesebbek, jobb minőségűek a mostani pelenkák, és a szülők is türelmesebbek, többnyire inkább kivárnak. Illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy a szobatisztasághoz el kell érni egy bizonyos szintű idegi érettséget.

Nem elég egyszerűen csak levenni a pelenkát. De attól, hogy valakinél ez később következik be, nem jelenti azt, hogy baj lenne vele.

Vannak későn érő, szeleburdibb gyermekek, nekik hagyni kell időt, hogy maguk jussanak el a biliig – hívta fel a figyelmet a kisgyermeknevelő.

Természetesen a szobatisztaság mellett egyéb feltételei is vannak annak, hogy az apróságok könnyen be tudjanak illeszkedni az óvodákban. Dr. Erdeiné Gergely Emőke, a Békéscsabai Lencsési Óvoda intézményvezetője elmondta, a szobatisztaság mellett jó, ha a hároméves gyermek beszéde érthető és életkorához képest jó kapcsolatteremtő, elfogadja a társait és a felnőttek jelenlétét, segítségét, együttműködését.

– A hároméves gyermek vágyódik a kortársai után, igényli a társas kapcsolatokat, elfogadja mások jelenlétét, társaságát, együttműködni akar a társaival és a felnőttekkel. Szintén elengedhetetlen egy bizonyos fokú önállóság, akár az étkezés vagy az öltözködés területén. Ilyenkor szintén cél az önálló feladatvégzésre való törekvés, a különböző tevékenységek próbálgatása. De talán a legfontosabb az érzelmi érettség, hiszen ez nagyban befolyásolja az előzőekben felsoroltakat. Az anyától való elválás vagy leválás nem csupán a kisgyermek „feladata”. A szülőnek is akarnia kell, sőt, segítenie kell gyermekét abban, hogy önállóvá válhasson. Hiszen az anya-gyermek közötti biztonságos, szeretetteljes kapcsolat az alapja annak, hogy a gyermek elfogadja az anya távollétét – ismertette az intézményvezető.

Vagyis az elengedés, elszakadás a szülő részéről is tevékeny részvételt kíván.

– Szoktuk javasolni, hogy ők maguk is nagy érdeklődéssel forduljanak az óvoda felé. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy anya, apa várja az óvodát, érdeklődik az óvodai tevékenységek iránt, számára is fontossá válik, érdekes, csodás, meghódítani való, varázslatos hely lesz az óvoda. Nagyon hatékony szokott lenni, ha a szülők a saját óvodáskori pozitív tapasztalataikról mesélnek a gyermekeiknek.

Hiteles információ a szülő részéről, ha elmeséli élményeit, és ezzel buzdítja gyermekét arra, hogy ő maga is szerezzen mihamarabb sok-sok pozitív tapasztalatot – árulta el dr. Erdeiné Gergely Emőke.

Kozma Zoltán klinikai igazságügyi szakértő elmondta, az általános iskolásokat is érintette a járvány okozta elkülönítés, így ők is megéltek egyfajta magányosságérzést, illetve a közösség hiányát. Pszichológus szakemberként pedig azt látja, megviselte a gyerekeket az, hogy ki lettek zökkentve a mindennapok rutinjából. Az időbeosztás, a feladatok és a közösségben töltött idő ugyanis egyfajta biztonságot adott számukra, ami néhány hónapra elmaradt.

Emlékeztetett, a szülőknek a veszélyhelyzet megszüntetése után az a legfontosabb feladata, hogy társaságot biztosítsanak gyermekeiknek akár táboroztatás, összejövetelek vagy kirándulások formájában, de a játszótéri találkozás is tökéletes lehetőséget nyújt erre. Mindez azért lényeges, hogy szeptemberben, amikor újra iskolapadba kell ülniük, könnyebben beilleszkedjenek majd régi, az elsősöknél pedig új közösségükbe. Hiszen a szociális kapcsolatok elmaradása okoz egyfajta beszűkültséget, ami akár a teljesítményre is hatással lehet később. Egy gyerek ugyanis azokon keresztül fejlődik, többek közt az értelmi képességének növelésében is sokat tesz a társadalmi élet gyakorlása. Kozma Zoltán kifejtette, még a fent említett odafigyelés mellett is lehetnek majd olyan gyerekek, akik az iskolába visszatérve nehezebben kommunikálnak, illetve alkalmazkodási nehézségekkel küzdenek majd. Nem beszélve az elsősökről, akiknek az iskolakezdés egyébként is komoly kihívást jelent.

Visszatérve a napirendre elmondta, most különösen kiütközik annak fontossága, hiszen állandóságot, biztonságot ad a gyereknek, illetve folyamatosságot, amiben hétköznap feladatait végzi, hétvégén pedig kipiheni azokat. Ezt elveszítve viszont „légüres térbe” kerül, ráadásul társasága sincs, ami miatt például a szorongásra hajlamosak emészthetik magukat, illetve különböző magatartás-problémák jelentkezhetnek.

Végül összegezte, bár a gyerekeket is megviselte a bezártság, némi segítséggel mégis ők azok, akik könnyebben túl tudnak lendülni ezen az időszakon. Annak, hogy három hónapot otthon kellett tölteniük iskolaidőben, legtöbbjük számára lesz majd egyfajta romantikája, amikor emlegethetik majd, hogy milyen jó volt, amikor nem kellett iskolába járniuk.

Nehéz most a felnőttkorba lépés

Kozma Zoltán szerint azoknak a 18 és 25 év közötti fiataloknak lehet most a legnehezebb, akik most lépnek a felnőttkor küszöbére. Érintettek a frissen érettségizők és diplomázók, illetve szakmát szerzők egyaránt, kikre épp ebben a megváltozott helyzetben vár a továbblépés. Nincs mankójuk, szüleik ugyanis szintén egyfajta bizonytalanságban vannak, így az előző generációra sem tudnak támaszkodni.

Nincs még mindenkinek elegendő tapasztalata azzal kapcsolatban, hogy mi van akkor, ha hosszú távon digitális munkarendben kell dolgozni. Számos konfliktus lehetséges most ebben a korosztályban, amit a társasági élettől való elzártság miatt sem tudtak feloldani.