2020.05.15. 07:20
Festményén eltemette a vírust, Badri kiteljesedik az alkotásban
Mindenki csak Badrinak ismeri és szólítja, pedig Beghdadi Badreddine néven látta meg a napvilágot. Most ünnepelte 71. születésnapját. Vízügyi mérnök, festőművész, költő és tolmács. Algériai és magyar kettős állampolgár, de ahogy mondta, Békéscsabán rakott fészket, ez már régen az otthona, és itt nagyon sok barátja van. A minap otthoni műtermében megalkotta azt a festményt, melyen eltemette a koronavírust.
Badri a békéscsabai otthonában kialakított minigalériában, sok barátja megfordul itt /Fotó: BMH/
A strand mindennapjainak része már jó ideje. Reggel hattól úszik, hogy az egészségét, fizikumát karbantartsa. Nagyon várja már, hogy újra megtehesse ezt. Badri pár éve egy szép nap reggelén az úszás után sétált haza az Árpád fürdőtől nem messzire lévő lakásába, és társául szegődött egy kiscica. Feleségével, Évával befogadták, és a művész Az én macskám címmel verset is írt Piscine-ről, ami franciául strandot jelent.
Badri 1970-ben került ösztöndíjasként a csabai Vízműbe, és itt technikusként végzett. Ezt követően Algériában diplomázott mérnökként, és egy cég vezetőjeként dolgozott. Feleségével, aki nyugdíjba vonulásáig a megyeszékhelyi Szigligeti Utcai és Kazinczy-lakótelepi Óvoda vezetője volt, 1975-ben kötött házasságot. Éltek Algériában, de 1993 óta már Békéscsaba az otthonuk.
– Sokat köszönhetek a városnak, az itt élő barátaimnak. Kiállíthattam többek között a Munkácsy Mihály Múzeumban, a Jókai színházban, a Jankay Galériában – ecsetelte. – Leginkább szürrealista stílusban festek, a legnagyobb hatást a spanyol Salvador Dalí és a belga René Magritte gyakorolta rám. Ugyanakkor a szimbolizmus irányvonalát is követem. Elkezdtem a saját utamat járni, mindinkább a tisztaságra törekedve, jelképeimhez ragaszkodva. Az aprólékosságban keresem a precizitást, mert a világban mindennek meg kell találni a helyét, azokat funkciójuk szerint méltatva.
Hogy alkotásai innen kezdve nem engednek szabad teret a fantáziának? Dehogynem. Az elmúlás és a teremtő képzelet úgy egészítik ki egymást, mint a szorongás és a reménység. Képei üzeneteiben fontosnak tartja, hogy tudassa azt is: muszáj harcolnunk a világban, sajnos, még most is jelen lévő gonoszság ellen.
Badri korábban jócskán megmártózott az európai kultúrában, és Párizs levegőjét is sokszor, alaposan beszippantva elérkezettnek látta az időt, hogy egy kicsit letegye az ecsetet. Helyette papírt, tollat ragadott, és az algériai Oran városban francia nyelven megírta első versét. Amikor tegnap a csabai otthonában kialakított minigalériájában jártam – ahova barátait is gyakran meghívja –, festményei mellett megmutatta több költeményét. Az ecset és a toll keringője című versét tartja magára, az érzéseire, élményvilágára legjellemzőbbnek. Kosztolányi Dezső verseit kedveli leginkább, ezek közül többet franciára fordított.
– A járvány engem is megvisel, de látom már az alagút végét, ezért is festettem meg a vírus temetését – emelte ki. – Újra ki kell nyílnia az életnek. Persze, fokozatosan, és be kell tartani az adott járványügyi előírásokat, így győzhetünk a vírus felett.
És miket gyűjt szenvedélyesen? El nem hinnénk. Díszes kiskanalakat, és bárhol jár a világban vagy járnak a barátai, enélkül nem jönnek haza. Szeretné bemutatni legújabb műveit is, remélhetőleg mihamarabb megteheti hazánk algériai nagykövetségén.
Nagyon fontos számára a család
Badrinak és Évának három gyermekük született. A legidősebb, Badri Junior Franciaország fővárosában, Párizsban működtet saját fogtechnikai labort. Raida leányuk Normandiában tevékenykedik mint külkereskedő, Younes fiuk pedig Budapesten fogorvos. Négy unoka is bearanyozza a nagyszülők életét. A vírus sok minden mellett abban is megakadályozza őket, hogy találkozzanak szeretteikkel. Badri kiemelte, a család, a baráti együttlétek, a művészet, az alkotás a legfontosabbak számára az életben.
