2020.03.28. 10:37
Arcával őrzi a múltat egy fa a Doboz környéki erdőkben
A Dobozi Általános Iskola is részt vett A világ legnagyobb tanórája elnevezésű programsorozatban, melynek célja, hogy a fiatalok megismerjék a fenntartható fejlődést szolgáló globális célokat. A projekt hazai kiemelt témája a biodiverzitás, a biológiai sokféleség megőrzése volt. Balogh Lászlóné Lívia, az iskola tanárnője, valamint hatodik osztályos tanulói mesélték el, hogy mely történetükkel mutatták be környezetük szépségeit, sokszínűségét az ENSZ égisze alatt működő, világszintű oktatási projektben.
A gyerekek meséje szerint, még egyszer régen, azaz az elmúlt évben, egyik osztálytársuk, Bojána és családja a szanazugi erdőben túrázott. Sokat jártak-keltek, rengeteg látnivalót fedeztek fel, „elfáradásuk már tetőfokára hágott”, amikor egy különös érzés bizsergette meg Bojána arcát: mintha figyelné valaki. És valóban, egy arc domborodott ki az egyik közeli fa törzséből.
A pillanatot rögtön meg is örökítette, sőt hazatérte után el is mesélte, és utána is sokat beszélt róla osztálytársainak. Így aztán ez a fa igencsak a dobozi hatodikosok szívéhez nőtt, már-már társukká fogadták azt. A gyerekek ezért osztályfőnökükkel megbeszélték, hogy alkalomadtán elbicikliznek az erdőbe, és megnézik az általuk csak arcos fának nevezett erdőlakót. Kiderítik, vajon hogyan érzi magát, mi történt vele az elmúlt hónapokban.
Amikor aztán eljött a várva várt pillanat, nekiindultak a túrának, útközben sokféle élőlénnyel találkoztak, láttak többek közt őzeket, fácánokat, rókát és egy egerészölyvet is. A gyerekek közben elmesélték, hogy miket derítettek ki az egyes állatokról: az őzekről például elmondták, hogy a kisebb testű példányok vélhetően az erdélyi részekről húzódnak le a Körös-völgyön keresztül. Az egerészölyv pedig a 2012-es év madara volt, mely egyébként a leggyakoribb ragadozó madarunk, és rengeteg rágcsálót „kapkod össze” a szántásokról.
– Utunk egy csoda szép, mesebeli erdőn vezetett át, amerre néztünk, minden a vörös-narancs ezerféle árnyalatában tündökölt – mesélték a gyerekek. És végre megérkeztünk! Megtaláltuk! – folytatták. – Sajnos a legutóbbi vihar kicsit megcsonkította a fát, megsérült az orra. Mint megtudtuk, ez egy feketedió-fa, amely Doboz környékén gyakori. A fekete dió termése a közönséges dióhoz hasonlóan ehető, fáját szép színe és rajzolata miatt nagyra becsülik, értékes faanyag – tette hozzá a tanárnő.
A gyerekek szerint az „arcos fa” elmesélte, hogy nem unatkozik, hiszen kocsányos- és kocsánytalantölgy-, juhar-, cser-, kőris- és nyárfa szomszédaival beszéli meg izgalmas mindennapjaikat. A diákok miután a fa tövében kipihenték az odaút fáradalmait, szétnéztek a környéken, majd elindultak hazafelé. A visszaút is sok látnivalót tartogatott: felfedezték, hogy az erdőben vadszőlő és vadalma is terem. A kidőlt fák pedig a természetben nem tűnnek el úgy, ahogy a városokban, a megpihent lombosok még sok-sok élőlénynek teremtettek otthont: egy új élet kezdődik a fa belső, korhadó anyagában, ezt furkálják a rovarok, az atkák, ebben fejlesztik micéliumaikat a gombák, és lakják a csigák. De ez már egy másik történet.
Kovácsról nevezték el a csigát
Utuk során a gyerekek egy hírneves, helyi csigával is találkoztak. A megye keleti erdőségeinek endemikus, azaz bennszülött, helyi faja az öt milliméteres nagyságot is elérő dobozi pikkelyes csiga (Hygromia kovacsi). Ezt a fokozottan védett, százezer forintos eszmei értékű fajt 1972-ben írták le a Kettős-Körös bal partján fekvő Marói-erdőben talált példányok alapján. Érdekesség, hogy a kovacsi species nevet megtalálójáról, a békéscsabai Kovács Gyuláról kapta.
