Hetvenedik születésnapján köszöntötték Hunyadvári József vőfélyt

A hőmérő mínusz hét fokot mutatott, amikor reggel hét órakor megérkeztünk az ünneplők gyülekező helyére. A hangulat a nagy hideg ellenére sem volt fagyosnak nevezhető, sőt. Többen is elmeséltek egy-egy kedves történetet Hunyadvári Józsefről.

Sebők Antal saxofonos, a meglepetés ötletgazdája elmondta, ősz folyamán jutott eszébe, hogy barátjuk egy nagyon jeles, fontos dátumhoz érkezik idén februárban.

– Elkezdődött a szervezés, természetesen a teljes diszkréció mellett. Kölcsönösen hívtuk egymást, hogy együtt lepjük meg Jóskát – mesélte a kiváló zenész.

Barbi Zsolt mezőkovácsházi vőfély, a program másik főszervezője hangsúlyozta, hivatásuk egyik legfontosabb személyisége Hunyadvári József.

– Jóska igazi szaktekintély, akire mindenki felnéz, és valamilyen módon próbálja követni, amit ő elkezdett. Nagyon sokat tett a tradíciókért, és úgy gondoltuk, hogy mindezt meg kell köszönnünk neki – fogalmazott. Mint elárulta, a zenészeket Sebők Antal, a vőfélyeket, fotósokat és videósokat pedig ő mozgósította. Kiemelte, bár nem tudott jelen lenni az eseményen, de sokat segített a szervezésben Puju János kollégájuk is.

A legnagyobb utat, mintegy 300 kilométert Csorba Csaba tette meg, aki Kaposvárról érkezett az ünnepre Békés megyébe.

– Nagyon nagy tisztelője vagyok Józsi bácsinak. Ő egy igazi, vérbeli vőfély. Mintegy három évvel ezelőtt Mezőkovácsházán találkoztunk, és rögtön egy hullámhosszra kerültünk. Ő is sok verset ír, ahogy én is. Ez is közös pont kettőnkben. Nagyszerű embert ismertem meg benne – mondta a somogyi vőfély.

Ugyancsak részt vállalt a meglepetésben és egy gyönyörű csokitortával is megörvendeztette az ünnepeltet Ficsor Zoltán Békés megyei Prima-díjjal kitüntetett orosházi mestercukrász.

– Nagyon régi, évtizedes barátság fűz minket össze Hunyadvári Józseffel. Nagyon tiszteljük egymást – ecsetelte. – Jóska aranyos, egyszerű, szerény, nagyon barátságos ember. A „mi fajtánk”.

Videó: Szilágyi Viktor

A menet negyed nyolckor indult el az ünnepelt háza felé. A zenekar játszott, a helybéliek közül pedig a korai időpont ellenére többen is mosolyogva tekintgettek ki otthonaikból.

A kiadós séta után a csapat megérkezett Hunyadváriékhoz, és többek szeméből talán néhány könnycsepp is kicsordult, amikor meglátták a népszerű vőfély boldog és meghatott arcát. A kollégák az alkalomra írt versekkel köszöntötték a születésnapost, majd stílszerűen felcsendült a Jóska, levelet hozott a posta című örökbecsű is.

S persze előkerültek az emlékek, például az a pálinka, amely Hunyadvári József ezredik „lakodalmának” emlékét őrzi.

– Most már 1050-nél tartok, és idén nyáron is több mint harminc ifjú pár lagziján segédkezek majd – mondta hírportálunknak.

Mint megtudtuk, az első lakodalom, amelyet már hivatalosan ő vezényelt le, 1972. május 8-ról 9-re virradó éjjel volt.

– Mindent dokumentálok – mosolyodott el. – Baráti társaságok már azelőtt is kértek, hogy mondjak valami jó pofát a lagzikon, de az volt az első hivatalos felkérés, egy magyar-dán esküvő. Természetesen akkor is, és azóta is igyekszem mindig felkészülni.

Hunyadvári József elmondta, számára sokat jelent, hogy számos követője van az országban

– Annak idején elkezdtem kicsit átalakítani, fejleszteni a szövegeket. Kezdetektől a násznép számára is elfogadható, humoros, de hagyományokat tisztelő ceremóniában gondolkodtam – emelte ki.

Elárulta, előzetesen fogalma sem volt, hogy barátai meg fogják lepni. Az „összeesküvők” a feleségét avatták be, aki egy szót sem árult el arról, hogy mi készül.

– A háttér a mi hivatásunkban is nagyon fontos. Számtalan lemondást igényel a feleségeink részéről. Nagy tiszteletet érdemelnek. Csak egyetlen példa: 48 éve nem voltunk nyaralni – osztott meg az ünnepelt egy kulisszatitkot.

A baráti csapat reggeli ajándékával kapcsolatban elmondta, olyan óriási meglepetést kapott, amiről álmodni sem mert.

– Nagyon jól esett, hogy ennyi jó ember eljött, és talán mindez bizonyítja, hogy a barátság, a szeretet, a jó szavak nem múltak el nyomtalanul – fűzte hozzá. – S talán bizonyítja azt is, hogy én is adtam valamit.

Hunyadvári Józsefnek egyébként nem ez volt az egyetlen maradandó pillanat a születésnapja kapcsán.

– Néhány napja a feleségem szólt, hogy elmegy és hoz egy „ajándékot” – idézte vissza. – Amikor visszajött, kiléptem az ajtón, és a lábam is remegni kezdett. A lányom jött haza három év után New Yorkból. Amíg élek nem felejtem el azt a pillanatot, ahogy ezt a szombatot sem.