Élményalapú tudást adnak át a Kollaborban

Több mint egy éve várja az érdeklődőket a Kollabor Békéscsabán, a Békés Megyei Könyvtár földszintjén. Az élménypedagógiai központ célja, hogy lehetőséget adjon a fiataloknak egyedi készségeik fejlesztésére, illetve arra, hogy felkészülhessenek a jövő kihívásaira.

Koszecz Sándor, a központ megálmodója, beszélt nekünk a múltról, a jövőbeni elképzelésekről és a műhelymunkán tapasztaltakról.

– 2018. szeptember elsején nyílt és két hónapra rá volt a hivatalos megnyitója a Kollabornak. Ezt majd egy éves tervezési és kivitelezési munkálatok előzték meg.

– Így van. Maga a szakmai munka 2018. szeptember elsején indult. Ezt előzte meg 2017 szeptemberétől 2018 augusztusáig a hely kialakítása a könyvtár földszintjén. Jelenleg két tanítási éven keresztül zajló oktatási program van folyamatban.

– Miben tér el az élménypedagógia a hagyományos oktatási modelltől?

– A hagyományos iskolai környezetben elsősorban az elméleti tananyagot ismertetik meg a diákkal és esetleg ehhez kapcsolódhat némi gyakorlat. Itt ez megfordul. Először csinálunk valamit és a létrehozás folyamatában tanuljuk meg, hogy mi is történik éppen a kezünk alatt. Ez a mindennapi életben is így zajlik. Sok olyan dolgot kell nap mint nap megoldani, amit addig előtte nem csináltunk. Ilyenkor végiggondoljuk a problémát, lesz egy megoldási tervünk, ezt kipróbáljuk és visszaelemezzük. Ha nem az jött ki eredménynek, amit szerettünk volna, akkor a tapasztalatainkkal felvértezve újra nekiállunk.

– Tehát megfordul a folyamat a hagyományos oktatáshoz képest, ahol a probléma elméleti és a megoldást tanítják. Kicsit az itteni műhelymunka hasonlít a Waldorf-pedagógiához.

– Nem csak a Waldorfot lehet ide venni. Minden alternatív kezdeményezés épít ezekre az eszközökre. Ahogy mondtam, az iskolai folyamatban általában megtanuljuk az elméletet, de nem tudjuk miért. Problémát csinálnak, de a diák nem tudja mi a kapcsolata a problémával, mert az nem neki vetődött fel, hanem csupán elméleti. A gyerek megtanul egy metódust, amit tudunk optimális esetben reprodukálni, de nem tudja, hogy miért. Ekkor kérdezi meg a diák: mikor fogom ezt az életben használni?

– Az egyik foglalkozásvezetőnk elkezdett most természetes alapú növényi festéssel dolgozni. Művészeti tagozatra járt, általános és középiskolában tanult biológiát és kémiát, de kevésbé érdekelte akkor a két tantárgy. Viszont most szüksége volt a tudásra, ezért elkezdett szakkönyveket olvasni és egyre jobban elmélyült ennek a biológiai és kémiai kérdéseibe, aminek köszönhetően egy idő után eljutott oda, hogy nem tudott rá válaszokat találni. A közelmúltban megkereste a középiskolás tanárát és órákat vesz tőle. Ez jól mutatja, hogy nekünk akkor van szükség a válaszokra, amikor a kérdés felvetődik.

De van más példa is. Az egyik szakkörünkön gördeszkát építenek a fiatalok. Nyilván ez a munka kapcsolódik a mérnöki tudományokhoz, de hozzá lehet venni az iskolai tananyagok közül a fizikát. Menetközben, az alkotás folyamatában jön felszínre rengeteg probléma. Például, az egyik fiatal a deszkának a felületét akarta hajlítani. Felmerült a kérdés: hogyan lehet ezt megcsinálni? Szerencsére van a csapatban egy diák, aki kőművesnek tanul, így egymás között megbeszélték, hogy a pozitív és negatív formát – a présformát – vasbetonból fogják kiönteni és így ezt a folyamatot is megtanulták, miközben gyakorlatban egy hajlított laminált lapot is létrehoznak.

– Tehát még egymástól is tanulhattak a csoport tagjai.

– Természetesen. Nagyon fontos ehhez kapcsolódóan, hogy az iskola sem azért van, hogy a tanár tanítson, hanem azért, hogy a tanuló tanuljon. A tanár feladata, hogy a kíváncsiságot fel tudja kelteni a diákban, ezt folyamatosan fenn tudja tartani és segíteni tudja a tanulás folyamatát. Ha ez a belső motiváció kiépül, akkor a gyerekek sokkal gyorsabban tanulnak, mintha az kívülről lenne rájuk kényszerítve. Ez az az alap, amire később az összes szakmai tevékenységet majd át tudjuk építeni, mert ugyanez fog megjelenni a konyhától kezdve a robotikán át minden területen.

– Az igény tehát megvan az alkotópedagógiára. Nehéz volt rávenni a fiatalokat arra, hogy betérjenek és próbáljanak ki egy olyan tanulást, ami eltér az eddig tapasztaltaktól?

– Nem volt nehéz. Sőt, a gyerekek és a felnőttek is ki vannak éhezve az alkotásra, a létrehozásra. Olyan szinten van az elméleti ismeretátadás, hogy bármilyen területen, ha behozzuk a cselekvést, sikerre vagyunk ítélve. Van egy nagyon egyszerű pszichológiai összefüggés: ha csinálod, akkor sokkal gyorsabban megjegyzed, mintha csak elméletben tanulnál valamit. Gyakorlatilag tehát a cselekvéshez kötött ismeret sokkal gyorsabban beépül a tudásba és a személyiségbe is.

– Sok minden történt azóta, mióta kinyitott a központ. Melyek voltak azok a foglalkozások, amelyekre a legnagyobb volt az érdeklődés?

– Nem tudok kiemelni egyet sem, mindenben meglátják az diákok érdekességet. Ez a felfedező tanulás, amire én azt szoktam mondani, hogy szeretném átpozicionálni azt, ahogy a tanulásra gondolunk. Itt felfedezzük a gyerekekkel a világot a foglalkozásokon és a táborokon keresztül, és innentől kezdve a tanulás nem kényszer, hanem egy belső húzóerő lesz.

És mi újság a biokerttel?

– Az egyik nyilvános előadáson, közvetlenül a megnyitás után valaki feltette a kérdést, hogy esetleg fog-e a Kollabor működtetni egy biokertet? Ez már tervben van?

– Máshonnan közelíteném meg a kérdést. Ez egy olyan közösségi tér, ahol fontos, hogy innovatív elképzelések legyenek. Emellet az aktivitás és az ötletek is fontosak, amik elindulnak a megvalósítás útján. Tehát nem az a kérdés, hogy a központ meg fogja-e csinálni – ennél a példánál maradva – a biokertet, hanem az, hogy az ötletgazda hogyan fogja megcsinálni. A Kollabor mindenben segíteni fog, hogy elkészüljön.

– Tehát, ha jól értem a kérdés maga rossz, ugyanis, ha valakinek igénye van a biokertre, akkor azért neki kell tennie, amiben a közösség segíteni fogja.

– Mi a keretrendszer vagyunk. Nekünk is vannak ötleteink és vannak olyan termékeink, amik fejlesztés alatt vannak, de nem mi fogjuk más ötletét megvalósítani, hanem arra buzdítunk mindenkit, hogy ő maga tegyen érte. Elsősorban mi közösséget akarunk építeni.