A szikes pusztákon javában csírázik a kamilla és a sziki varjúháj

A kamilla általánosan ismert növény, a sziki varjúhájról azonban jóval kevesebbet tudnak a laikusok. Közös bennük, hogy mindketten a vakszikes élőhelyekhez kapcsolódnak. Hasonló a stratégiájuk is: ősszel kicsíráznak (ha van elég csapadék) és tavasszal nagyon gyorsan hajtanak tovább, majd ugyanilyen gyorsan elhullajtják a leveleiket és ledobják szirmaikat. Aztán hamar porrá száradnak, ezért májustól szeptemberig – amikor a természetben a növények többsége a legaktívabb –, a kamillát és a sziki varjúhájat meg sem tudjuk találni.

Ennek a stratégiának az az oka, hogy élőhelyük, a vakszikes puszta nyáron rendkívül zord. A talajfelszínen kicsapódik a sziksó, a csupasz felszínen árnyék sincs és a talaj csontkeményre szárad. Ebben a közegben a növényeknek esélyük sem lenne boldogulni, ezért alkalmazkodnak ilyen ügyesen a körülményekhez, s aktivitásukat az őszi és tavaszi időszakra időzítik.

Idén ősszel átlagos mennyiségben jelentek meg a vakszikeseken a kamilla 3-5 centiméteres levelei és a sziki varjúháj 5-8 milliméteres csírái. A zöld hajtásokat télen is láthatjuk majd a talaj felszínén, feltéve, ha nem borítja hó a pusztai tájat.