A huszonegy jaminai bányató komoly lehetőségeket rejthet

Mindenképpen érdemes foglalkozni a jaminai bányatavak kérdésével, komoly értékeket, lehetőségeket rejtenek magukban – mondta Opauszki Zoltán, a város környezetvédelemért és turisztikáért felelős tanácsnoka. Kiemelte, hamarosan egy, a Modern Városok Program keretében megvalósuló beruházás is érinti a területet, mivel ott halad majd keresztül egészen a szabadkígyósi kastélyig a Wenckheim-kerékpárút. Hozzátette, a közeljövőben várhatóan nem tud az önkormányzat komoly összegeket a terület egyéb fejlesztésére fordítani, és egyelőre nem is igazán lehet látni, pontosan mire lenne szükség. Ugyanakkor úgy véli, érdemes lenne többet beszélni a jaminai bányatavakról, célszerű lenne akár társadalmasítani is a témát, megkérdezni az embereket, ők mit látnának fontosnak. Legyen közbeszéd tárgya – fogalmazott a tanácsnok.

Opauszki Zoltán elmondta, vannak olyan brüsszeli források, amelyekre közvetlenül lehet pályázni, ezek jellemzően transznacionális pályázatok, azaz több ország képviselői gondolkoznak, terveznek együtt és valósítanak meg fejlesztéseket hasonló témában. Szerinte érdemes lenne Békéscsabának ilyenben gondolkodnia, és az esetleg elnyert támogatásból elkészíteni egy stratégiát, egy fejlesztési tervet, ami iránytűként megalapozza a későbbi beruházásokat.

Huszonegy bányató

Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere elmondta, összesen 21 bányató található Jaminában. Ezek egykor agyaggödrökként szolgáltak a tégla- és cserépgyártáshoz, a vízfelületük összességében megközelíti a 100 hektárt. A tavak mélysége változó, átlagban három és tíz méter közötti, de a két nagy tó, a Fás- és a Csaba-tó mélysége több helyen is meghaladja a 12 métert.

A tavakat szabálytalan partfalú, keskeny náddal, gyér növényzettel benőtt földsávok választják el egymástól.

A tavak között vannak olyanok, amelyek kizárólagos tulajdonosa az önkormányzat, de olyanok is akadnak, amelyek úgynevezett osztatlan közös tulajdonban vannak: ebben az esetben az önkormányzat mellett a magyar állam, valamint kisebb részben magántulajdonosok is vannak. Hozzátette: a 2000-es években készültek a hasznosításra vonatkozóan előkészítő anyagok, amelyek komplex, vízi sportokra, horgászatra alapozott fejlesztést irányoztak elő az önkormányzati és az osztatlan közös tulajdonú területeken egyaránt. Az összetett hasznosításra vonatkozóan jelenleg nincs érvényben közgyűlési döntés. De egy ilyen, komplex hasznosítást célzó beruházást mindenképpen a tulajdonviszonyok rendezésével kellene kezdeni, valamint a helyi építési szabályzat módosításával.

Kerüljön be az értéktárba!

Nagy Ferenc alpolgármester azt javasolta a városi közgyűlés legutóbbi ülésén, hogy kerüljön be a békéscsabai értéktárba a jaminai bányatavak rendszere, ugyanis szerinte a körgát, a Széchenyi liget, az Élővíz-csatorna vagy Póstelek mellett ez is igazi különlegességnek számít. Hozzátette: bár nem száz vagy százötven éves, hanem jelenlegi állapotukban inkább csak néhány évtizedes múltra tekintenek vissza a tavak, ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy csodás környezet alakuljon ki Jamina déli szegletében, ahol a mesterséges agyaggödrök természetes tavakká szelídültek. Úgy véli, érdemes az értékek közé felvenni a békéscsabai tégla- és cserépgyártást is, emlékezve a Suk-Wagner- vagy a Bohn-gyárakra, amelyek rengeteg családnak adtak megélhetést, ráadásul ez az iparág most is meghatározó a városban.

A jövővel kapcsolatban úgy fogalmazott: turisztikai hasznosításban vélhetően már nem érdemes gondolkodni, a korábbi, ilyen célokat kitűző nagyszabású terveket sem tanácsos leporolni. Szerinte a természetkedvelőknek kedvezve a mostani környezet megőrzése, ápolása lehet fontos feladat hosszú távon, ideértve a tavak állapotát és a vízminőséget is. Az esetleges pályázati forrásokat az önkormányzatnak a szép természeti környezet megóvására kellene fordítania, együttműködve a tavak és a környék gondozásán fáradozó egyesületekkel, civil szervezetekkel.

Nagy Ferenc szerint a jaminai bányatavak értéktárba kerülése azok népszerűsítését is segíti. Hozzátette: aki már járt ott, tudja, érdemes a vizek környékén egy sétát tenni, biciklizni, ehhez nyilván a kiszolgáló infrastruktúrát is fejleszteni érdemes. Lényeges lépés lesz a jövőben, hogy a területen halad majd keresztül a Modern Városok Program keretében épülő Wenckheim-kerékpárút. Jó lenne láthatóvá tenni az összes vízfelületet, hogy ne csak a két legjelentősebb tó, a Csaba- és a Fás-tó legyen a köztudatban, mivel ennél jóval több van.

Különleges élővilág

A jaminai bányatavak rendszere komoly természeti értékkel bír annak ellenére, hogy nem természetes élőhelyről van szó, hanem ember alkotta élettérről – mondta Boldog Gusztáv természetvédelmi mérnök. Hozzáfűzte: a területen régóta működnek a természeti folyamatok, amelyeknek köszönhetően megtalálhatók azok az élőlények, amik egykor a mocsaras részt jellemezték. Úgy véli, el lehetne gondolkodni a környék természetvédelmi területté történő nyilvánításáról, hasonló vizes élőhely nincs Békéscsaba környékén.

Boldog Gusztáv elmondta, időről időre felbukkannak, telepeket alkotva fészkelnek és költenek értékes, akár fokozottan védett madarak a területen, példaként a bakcsót említette. De vannak nagy kócsagok és vörös gémek, valamint a sekély területeken szikes pusztákra jellemző gulipánok és gólyatöcsök is. Az emlősök közül a szintén fokozottan védett vidrát hozta fel különlegességként. A szakember szerint érdemes lenne kutatni, feltárni a területet, és úgy véli, a tavakat célszerű tóként megtartani a jövőben is, a kérdésben zölden gondolkodni.

Évtizedes fejlesztési ötletek: termálvizet találtak a repülőhídnál, tokhaltenyésztésben gondolkodtak a hollandok

– Jamina ezen szegletében olyan az agyag- és a földréteg, ami kedvezett a tégla- és cserépgyártás meghonosodásának – mondta Kuti Sándor, a Suk-Bohn Téglagyár Emlékei Baráti Társaság nevet viselő Facebook-csoport alapítója, aki egykor bányamesterként ténykedett a békéscsabai gyárban.

A 19. század végén jött létre a Suk- és Wagner-féle gyár – az első tavakat kubikosok kézi erővel ásták ki –, a termékei kelendőek voltak, így folyamatos fejlesztésekre is volt lehetőség. A 20. század elején indult el a munka a Bohn-féle gyárban, ahol eleinte szintén kézi bányászattal hozták fel az alapanyagot, és ami szintén remekül indult. A két békéscsabai gyár között aztán elkezdődött a verseny, és a harcok vége az lett, hogy Bohn megvette a Suk-Wagner-gyárat.

Kuti Sándor elmondta, hatalmas területen működött a gyár, és ahogy teltek-múltak az évek, meg ahogy fejlődött az üzem, egyre távolabbi pontokról tudták csak behozni az alapanyagot, messzire kerültek egymástól az agyaggödrök és a kemencék. A tégla- és cserépgyár végül 1986-ban állt le.

Hozzátette, az agyagréteg 4-5 méteren kezdődött, és általában 8-10-12 méter mély gödröket ástak. Mivel a talajvíz nagyjából 6 méternél kezdődik, természetes folyamat része, hogy a gödrök mára tavakká váltak. A tavak egyébként egy rendszert alkottak, össze voltak kötve csövekkel, így mozgott a víz. Később a tavakat lerekesztették, megszüntették az összeköttetésüket.

Hangsúlyozta: mivel egykori bányatavakról van szó, rendkívül gyorsan, szinte azonnal mélyülnek – kivéve a Fás-tó végét, azt direkt máshogy ásták ki –, így fürdőzésre, strandolásra alkalmatlanok, a jellegük más egyéb szórakozási lehetőséget is kizár.

Kuti Sándor elmondta, a ’60-as években termálvizre bukkantak a repülőhídnál, és volt egy olyan utópisztikus álom egyesek gondolataiban, hogy a termálvizet el lehetne vezetni a tavakig, ahol erre építve szállodákat, fürdőket lehetne építeni. Hozzátette, ez egyrészt azért tűnt kivitelezhetetlennek, mert a vízben olyan anyag is található, ami a csöveket tönkreteszi pár év alatt, másrészt rengeteg műtárgy építésére lett volna szükség a víz elvezetése során. Hozzátette: később holland befektetőjelöltek szintén feltűntek a tavaknál, tokhaltenyésztésben gondolkodtak, kaviár-nagyhatalommá tették volna Békéscsabát – de a város akkori vezetői nem mertek lépni.

A gyár leállását követően szabadidős létesítményt terveztek a területen, például sétányokat alakítottak ki, szálláshelyeket építettek – ilyen a Matróz kocsma felső része –, és volt olyan terv is, miszerint kisvasút megy majd a Mezőkertől a szabadkígyósi kastélyig, a Wagner utca folytatásában utat építettek volna. Ezekből sem lett semmi. Úgy véli, a meglévő, ám az idő vasfoga által megtépázott értékek, például sétányok rendbetételében van most is fantázia.