A holdutazások jövője került középpontba a megyeszékhelyen

A csillagász, a Körös Makett Klub meghívásának eleget téve járt szűkebb hazánkban, és mesélt legismertebb égitestünkről, a Holdról. Dr. Frey Sándor elmondta, bolygónk egyetlen holdja a Földtől nagyságrendileg négyszázezer kilométer távolságra van. Mérete körülbelül a Föld negyede, tömege pedig valamivel több, mint bolygónk egy százaléka. A felszíni, nehézségi gyorsulás a földi egyhatoda, keringési és forgási periódusa viszont megegyezik: 27 egész és egy egyharmad nap. Érdekességként megemlítette, a Hold keringése kötött, azaz mindig ugyanazt a felét mutatja a Föld felé az égitest.

– A Hold kutatása űreszközökkel, röviddel az űrkorszak indulása után elkezdődött. A Luna–1 1959 januárjában elrepült a Hold mellett, majd a Luna–2 követte ugyanazon év szeptemberében, ez a felszínbe csapódott. Majd egy hónappal később a Luna–3 következett, ez készítette az első képet a Hold túlsó, a Földről sosem látható oldaláról – részletezte a csillagász.

Elmondása szerint a motiváció elsősorban az űrverseny volt. Ennek eredményeképpen később megjelentek az emberek is a Holdon: ez volt az Apollo-program. Ezt az Egyesült Államok hirdette meg 1961-ben, és 1969, valamint 1972 között összesen hat alkalommal 12 amerikai űrhajós lépett a Hold felszínére. Hozzátette, az űrverseny „megnyerése” mellett, tudományos eredményekre is törekedtek az amerikaiak.

– Kőzeteket gyűjtöttek, összesen körülbelül 380 kilogramm mintát hoztak elemzésre, ezek begyűjtése közben pedig majdnem 100 kilométer utat jártak be a Holdon az emberek. Emellett műszeregyütteseket telepítettek, és például vizsgálták a holdrengéseket is. Főbb eredményeik, hogy a Holdon található kráterek becsapódásos eredetét igazolták, megismertük a Hold keletkezését, valamint a Hold–Föld távolság növekedését is kimutatták – fejtette ki dr. Frey Sándor.

A csillagász előadása közben feltette a kérdést, hogy miért nem mentünk azóta sem vissza az égitestre? Ennek oka – elmondása szerint – vélhetően az utazások magas költsége. Mint megjegyezte, 1960 és 1965 között az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA költségvetése nyolc és félszeresére nőtt. Vélhetően ez most sem lenne másképp, jelentős anyagi ráfordítás kellene ahhoz, hogy újra ember lépjen a Holdra.

Az asztrofizikus elárulta, a jelenlegi amerikai kormányzat tavaly hirdette ki a felgyorsított Hold tervét: e szerint 2024-ig ismét amerikai űrhajósok – köztük az első nő – lépnének az égitest felszínére, a déli pólus közelében. Mindeközben a magáncégek is növekvő érdeklődést mutatnak a Hold iránt, főként annak ásványai miatt. Úgy fogalmazott, a mai nemzetközi jog alapján nem lehetséges a Hold kincseinek kiaknázása, viszont arra még nem lehet tudni a választ, hogy ha egyszer egy vállalat eljut oda, hogy bányászni tud egy másik égitesten, így a Holdon is, ki és milyen eszközökkel tudná ezt megakadályozni...

Kína is szondát küldött a Holdra

– A NASA a következő esztendőkben igyekszik támaszkodni magánfejlesztésű holdi leszálló űrszondákra: 2018 végén hirdették meg az úgynevezett CLPS programot, több mint 2,6 milliárd dolláros kerettel. Májusban három céggel szerződtek arra, hogy jövőre, azaz 2021-ig műszereket vigyenek a Holdra. És nem csak az Egyesült Államok, valamint a magáncégek érdeklődnek az égitest iránt, Kína például űrszondát küldött oda, mely le is szállt a Hold túloldalán 2019. januárban – árulta el előadása során a csillagász.