Teljes értékű leszállás akár egy tarlón is lehetséges

Mint arról korábban beszámoltunk, Kétegyháza határában, a tarlón szállt le gépével a nemrég befejeződött szegedi ifjúsági vitorlázórepülő-világbajnokság egyik versenyzője. A különleges látványra Árgyelán Istvánné, a Kétegyházi Petőfi Polgárőr Egyesület elnöke lett figyelmes, és mivel nem lehetett tudni, hogy mi is történt, a rendőrséggel, a határőrséggel és a békéscsabai repülőtérrel is egyeztetett, valamint vigyázta a vitorlázórepülőt. Akkor azt írtuk, nem kizárt, hogy a közelgő vihar miatt kellett a rendhagyó helyen leszállni.

Időközben több megkeresést is kaptunk, amiben egyrészt az okokat boncolgatták olvasóink, másrészt kérték, hogy derítsük ki a landolás körülményeit. Hírportálunk ezért megkereste Pacz Gábort, a verseny egyik szervezőjét, aki elmondta, nem ritkák az ilyen esetek.

– Nem egyedi eset. Volt, amikor a repülők mindegyike máshol szállt le. A vitorlázórepülő ki van téve az időjárásnak.

Amíg vitorlázásra alkalmas az időjárás, megfelelőek az áramlások, addig képes repülni a gép; ha megszűnnek ezek a körülmények, akkor a földre kényszerül a vitorlázó – árulta el Pacz Gábor. Hozzátette, megvannak az eljárások, amivel kiválasztják a leszálláshoz a terepet, ennek megfelelően egy teljes értékű leszállás történik ilyenkor, ez – szavai szerint – nem is vészhelyzet.

Mint elmondta, a versenyeken jellemzően minden pilótának saját csapata van, így hasonló helyzetben a pilóta a csapatot hívja telefonon, esetleg más módon. A versenyző megadja a koordinátákat, a csapattagok pedig jellemzően kocsival, utánfutóval mennek a helyszínre.

– A vitorlázógépeket könnyen szét lehet szedni, és rá lehet helyezni egy arra kialakított kocsira, ami így már szállítható is. Ez a fajta landolás annyira mindennapos, normális dolog, hogy nem kényszerleszállásnak hívjuk, hanem terepre szállásnak. A kényszerleszállás az, amikor utasokkal a fedélzeten egy gép például a búzamezőn köt ki – ismertette Pacz Gábor.