Megrendítette a háromszáz évvel ezelőtti kétegyházi földesúr kegyetlensége

– A Nika csendje és a Mamika hangja című kötetei saját családi történeten alapulnak. Miért döntött úgy, hogy ezúttal történelmi regényt ír?

– Az előző két kötetemben nem említettem a település nevét, ahol az események játszódnak. Úgy gondoltam, erre akkor kerítek sort, ha jelzést kapok rá a nagyközségtől. Ez tavaly történt meg számos pozitív visszajelzéssel együtt, ezért kutatásba kezdtem. Azt éreztem, tartozom nekik annyival, hogy megírom egy történetüket. Ekkor találtam rá a könyvben szereplő kétegyházi földesúrra, Andrásy Györgyre, aki számos gonoszságot követett el a körülötte élőkkel. Ártatlan embereket kínzott és ölt meg 1750–1776 között.

– Könyvének mekkora része alapul igaz történeten, és mennyi belőle, ami kitaláció?

– Ezt úgy határoznám meg, hogy ötven-ötven százalékban igaz és fikció. A földesúr ugyanis egy létező személy volt, akinek személyiségét és tetteit a levéltárban megtalálható több száz akkoriban ellene benyújtott panaszból írtam le. Ezentúl a kitalált részeket is igazságalapon fogalmaztam meg, hiszen korhűen ábrázoltam benne az ­1700-as évek étkezési, nagymosási és temetkezési szokásait, melyeknek mind utána kellett járnom. A szereplők között van egy boszorkány is, akinek a személye ugyan nem valós, de a gyógyításai és jóslatai egyaránt jellemzőek voltak az adott korra.

– Miért épp A kétegyházi drakula címet választotta?

– Amikor elkezdtem írni a könyvet még nem szerettem volna ilyen „drasztikus” címet adni neki. Időközben viszont találkoztam a gerincvelői izomsorvadással küzdő Dicsa Noémi történetével, ami rendkívül nagy hatással volt rám. Ekkor eldöntöttem, a kötetem eladási árából származó bevételt az ő gyógyíttatására ajánlom fel. A történetem a döntés pillanatában még csak félig volt megírva, de a kislány édesanyjával készült interjú megnézése után új lendületet kaptam a befejezéshez. A címadás oka pedig az volt, hogy olyat szerettem volna a borítóra írni, ami miatt talán még többen megveszik majd a könyvet, így több segítség is jut a kis beteg számára. A felajánlás miatt azonban én nem is árusítom majd a kötetet, ezt a feladatkört az Együtt a Kisangyalokkal Mozgáskorlátozott Gyermekeket Támogató Alapítvány látja el várhatóan február végétől. Hozzáteszem, volt, aki szóvá tette, hogy Andrásy nem volt vámpír. Ami ugyan igaz, de kevesen tudják, hogy az eredeti Dracula sem volt az. Bram Stoker, aki a 19. század végén megírta róla az első könyvet, ruházta fel ezzel a tulajdonsággal. Azóta minden róla szóló könyv és film nagy fogakkal és hosszú palásttal ábrázolja. Tehát nem azért adtam neki a nevet, mert vérszívó volt, hanem félelmetes személyisége miatt.

– Hogyan élte meg a megrendítő történet megírását?

– Természetesen megindító volt érzelmileg az akkori emberek nehéz sorsa és az, hogy senki nem vetett véget a földesúr rémuralmának, így a kétegyháziak csak a halála után lélegezhettek fel. Viszont én nem azért írok „hardcore” könyveket, mert a kedélyeket szeretném borzolni, hanem azért, mert fel szeretném nyitni az emberek szemét, hogy ahogy háromszáz évvel ezelőtt is, úgy most is rengeteg borzalom van körülöttünk. Azt szeretném ezzel sugallni az olvasóim felé, hogy a bántás és a gyűlölet helyett inkább szeretnünk kellene egymást.

– Mennyi ideig tartott a kutatómunka és hol talált rá a kétegyházi földesúrra?

– Kézműves munkám mellett a kutatással és megírással együtt fél évig tartott a könyv elkészítése, ebből nagyjából három hónap volt a keresgélés. Andrásyra a világhálón bukkantam rá, amikor Kétegyháza grófjait és földesurait kerestem, ő jelent meg először a képernyőn. Ennek érdekessége számomra az volt, hogy ezután leszármazottaknál is próbáltam érdeklődni a történetről, de senki nem tudott róla, pedig kegyetlensége minden bizonnyal sokáig élt még az emberekben, és a településen azóta is ott áll a családja által egykoron épített kastély és templom.