Félszázan kaptak munkát a dobozi üzemben

Sarkadi Zoltán, az alapítvány ügyvezetője elmondta, a szervezet a megye több településén is működtet a dobozihoz hasonló rehabilitációs üzemet. A több mint hatszáz munkatársuk közül nagyságrendileg félezren megváltozott munkaképességűek. Az ügyvezető hozzátette, többféle munkát végeznek dolgozóik, minden olyan bérmunkát elvállalnak, amire igény van és amihez kézi erő szükséges.

– A legtöbb foglalkoztatott már évek, sőt, vannak, akik évtizedek óta nem dolgoztak. Sokan így kezdenek nálunk, és itt jönnek rá, hogy ők is hasznos részei a társadalomnak. Ők eddig otthon, a négy fal közt élték mindennapjaikat, a közösségben pedig szinte kivirulnak – ecsetelte a tapasztalatokat Sarkadi Zoltán.

A település már régóta szeretett volna munkahelyeket teremteni, sok helyen próbálkoztak, de mivel lehetőségeik korlátozottak, végül azok egyike sem valósult meg. Ennél a projektnél azonban siker koronázta az erőfeszítéseket.

– Kellett hozzá helyi támogatás, az, hogy a dobozi polgármester újra és újra jöjjön, szóljon, hogy csináljuk a projektet. Ez az egész rehabilitációs üzem, a foglalkoztatás nem valósulhatott volna meg, ha a polgármester nem ennyire agilis, nem keres fel és mondja el többször is, hogy oldjuk meg az emberek foglalkoztatását – árulta el az alapítvány ügyvezetője.

Köves Mihály polgármester hozzátette, mindehhez két ingatlant tudtak felajánlani, a volt pártház és a korábbi könyvtár épületét, erre a munkára pedig tökéletesnek bizonyult az utóbbi.

– Az alapítvánnyal megegyeztünk, hogy legalább 20-30 főre lenne szükség az induláshoz, ezért szerveztünk egy tájékoztatót, hogy bemutassuk a lehetőséget az érintetteknek. Ott nagyságrendileg harmincan jelentek meg a célcsoportból. Később aztán a foglalkoztatás híre szájról szájra terjedt, így nőtt a létszám a jelenlegire – avatott be a kezdetekbe Köves Mihály. Elmondása szerint az épületet ingyenesen biztosítja az önkormányzat, a rezsiköltséget – víz, villany, gáz, riasztó – pedig az alapítvány fizeti.

A tapasztalatokról szólva úgy fogalmazott, a vártnál pozitívabbak a reakciók, a munkavállalók helyben vannak, maximum negyedóra alatt elérik az üzemet, ez pedig ismeretei szerint nagyon fontos az érintetteknek.

– Nem nehéz munkát végeznek; napi négy órában, nyolctól délig vagy déltől négyig két műszakban dolgoznak. Az érintettek közösségbe mehetnek, találkoznak, beszélgetnek, kapcsolatba kerülnek embertársaikkal. Véleményem szerint amellett, hogy újra bejutnak a munka világába, ez a másik igen fontos hozadéka a foglalkoztatásuknak – mondta el Köves Mihály.

Aprólékos munkákat végeznek

A dobozi üzemben többféle munkát végeznek a helyiek. Vannak, akik ember nagyságú zsákokból válogatják ki és dobozolják a minőségileg megfelelő fültisztító pálcikákat. Egy másik fázisban a dobozt lezárják, leragasztják, majd kartondobozokba teszik a kész csomagokat. Van, hogy a terméket ömlesztve kapják meg – vegyesen a gyermekeknek és a felnőtteknek szánt fültisztítót –, ilyenkor a munkavégzés előtt ezeket is szét kell válogatni.

Mások asztalok mellett ülve aprólékos munkával hibás tamponokat bontanak szét: a nedvszívó rész ugyanis még újrahasznosítható, a gyártó ebből új terméket készít. Néhányan pedig éppen ottjártunkkor gyakoroltak be egy új munkafolyamatot, a dolgozók kartontáskák papírból készült füleit készítették el, majd ragasztották össze. A munkafázis itt több lépésből állt, melyet egy gyakorlott felügyelő útmutatása és ellenőrzése mellett végeztek el a dolgozók.