Nagyközséget vezetett, de már a várossá vált Csabától búcsúzott

A megemlékezésen Takács Péter, a közösségi ház vezetője mondott köszöntőt, aki hangsúlyozta, hogy a természetjáró kör rendszeresen végigjárja Békéscsaba temetőit, és mindenszentek előtt minden évben koszorút visz a megyeszékhely nagy szülöttjeinek tiszteletére.

A koszorúzás előtt Zsíros György, a ház aktivistája ismertette a főjegyző életútját a megjelentek előtt. Emlékbeszédében elmondta, Korosy László Békéscsabán született 1863. november 7-én, Korosy János és Jankovics Zsuzsanna gyermekeként. Iskoláit Békéscsabán, majd a szarvasi gimnáziumban végezte el. Egy év önkéntes katonai szolgálat után közigazgatási pályára lépett, tizenkilenc évesen már az akkor 40 ezres nagyközség írnokigazgatója, huszonnégy évesen jegyzője, majd tíz év múlva főjegyzője lett.

Ezt a tisztséget 1918-ig töltötte be, ekkor adta át az akkor már város vezetését Békéscsaba első polgármesterének. Zsíros György, érdekességként megemlítette, addig amíg Békéscsaba nagyközség volt, a jegyző minősült a település vezetőjének.

A megemlékezésen elhangzott, hogy a volt főjegyző életútjában 1888 jelentős esztendő volt, amikor a Körös gátszakadásakor Békéscsabát részben elöntötte a víz, és Korosy irányította a mentési és újjáépítési munkálatokat. E mellett 25 évesen nagy szerepe volt a földmunkások lázadásának lecsillapításában, akik 1891-ben a Népegylettel szemben fejezték ki elégedetlenségüket.

Mint megtudtuk, Korosy László több szervezetben is elnöki tisztséget viselt, a békéscsabai dalkörtől kezdve a városfejlesztő csoporton át a csabai tornaegyesületig. Éveken át főfelügyelője volt az Evangélikus Egyházközségnek, és közel két tucat szervezetben töltött be vezető tisztséget. Már nyugalmazott főjegyzőként a gyulai kerületben lakásügyi miniszteri biztossá nevezte ki a népjóléti és munkaügyi miniszter.

Zsíros György a főjegyző életútjának fontosságát összefoglalva elmondta, Korosy László közigazgatási tevékenységének közel négy évtizede alatt épült többek közt a békéscsabai méntelep, a katonai laktanya, a villanytelep, az öntözött műrét, a földmíves iskola, valamint több elemi iskola létesítése, és az algimnázium főgimnáziummá való fejlesztése is az ő időszakához köthető. Ekkor létesült Békéscsabán a felső leányiskola és az állami polgári fiúiskola is, valamint a főjegyző tevékeny szerepet játszott a múzeum megépítésében.

Korosy László 1938-ban hunyt el, halálának évében pedig utcát neveztek el róla, melyet aztán 1962-ben átneveztek október 6. utcára. A természetjárók körének aktivistája az emlékezés végén megjegyezte, a városért végzett tevékenysége alapján az egykori főjegyző megérdemelné, hogy ma is legalább egy utca viselje a nevét.

Tábla őrzi a főjegyző emlékét

2003. november 7-én, születésének 140. évfordulóján avatták fel Korosy László emléktábláját a városháza árkádsorán. Az 50-szer 60 centiméteres fehér márványtáblán aranyozott betűkkel többek közt az alábbi szöveg szerepel: „Több évtizedes elhivatott munkájának eredménye a település gazdasági és kulturális felemelkedése. A hálás lakosság nevében állította: Békéscsaba Megyei jogú Város Önkormányzata, Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület, Cabianska Organizácia Slovákov”.