Második otthonának tekinti a színpadot a csabai fodrász

– Ön tulajdonképpen három tevékenységet folytat egyszerre. Hogyan tudja ezeket összeegyeztetni?

– Most kezdtem el érezni azt, hogy túl sokat vállalok magamra, amit nem is fizikailag, hanem inkább lelkileg bírok egyre nehezebben. Ezért igyekszem a jövőben átcsoportosítani a dolgaimat, hiszen csak 24 órából áll egy nap, és ha mindhárom tevékenységembe állandóan a maximális energiámat fektetem be, azt előbb-utóbb az egyik megsínyli.

– A tánc, a zene vagy az olló lépett először az életébe?

– Az ének hódította meg először a szívemet, már egészen korán, általános iskolában elkezdtem próbálgatni a hangomat. Sokat köszönhetek énektanáraimnak, Tóthné Mucsi Margitnak és Siposné Matuska Klárának. Ők ketten voltak, akik először mondták nekem, érdemes lenne a zenével foglalkoznom. A második a tánc volt, amivel a szakgimnázium előtt kezdtem el foglalkozni. A hiphopot jelenleg oktatom, felnőttekkel és gyerekekkel is foglalkozom, ami számomra egyben jelenti a kikapcsolódást és a tanulást is.

– Gondolkozott már azon, hogy a zenét és a táncot összekösse?

– Számos alkalommal megfordult már ez a fejemben, és terveim között szerepel, hogy amint lehetőségem adódik, elmegyek emiatt egy meghallgatásra a Budapesti Operettszínházba vagy a Madách Színházba, ahol reményeim szerint megtudhatom, hogy van-e helyem ebben a világban.

– Ön szerepelt a 2018-as X-faktor válogatóján, ahol tovább is jutott négy igennel. Hogyan emlékszik vissza az ott töltött időre?

– Mivel nagyon szeretek színpadon lenni – amit a családi házunk után a második otthonomnak érzek –, minden percét élveztem az X-faktornak. A célom az volt, hogy átélhessem azt az érzést, amit egy tehetségkutató ad az embernek; emellett természetesen a fejlődés is fontos volt, hiszen rengeteget foglalkoztak velünk. A műsort már egészen az angliai kezdetek óta nyomon követtem, de csak idén értem meg arra, hogy én is benevezzek a versenyre. A mentoroktól kapott négy igen sokat jelentett számomra, amitől – és persze a közönség tapsviharától – egy pillanatra el is érzékenyültem. Majd következett a tábor, ahol négy különböző embert tettek össze egy csoportba, a sorokat magunk között felosztva kellett elénekelnünk egy dalt. A próbák nehezen indultak, mert mindannyian teljesen különböző mentalitással és hanggal rendelkeztünk, de végül jól összecsiszolódtunk, amit úgy gondolom, a céltudatosságnak köszönhetek.

– Az említettek mellé hogyan jött a fodrászszakma?

– Szeretek kommunikálni az emberekkel, megismerni őket, ami alapja ennek a szakmának a kézügyesség mellett. A fodrászképzésre való jelentkezés előtt több alkalommal voltam hajmodell, ekkor szinte beleivódtak a bőrömbe azok a mozdulatok, amiket csináltak rajtam, és tetszett a megtapasztalt hangulat is, ezért vágtam bele. Hozzájárult még, hogy ebben a szakmában én osztom be az időmet, ami elengedhetetlen a másik két tevékenységem folytatásához.

Két tanár is segíti a fejlődésben

Molnár Sándor elmondta, jelenleg az énekre fekteti a hangsúlyt, Budapestre jár két énektanárhoz, mert tervei között szerepel, hogy jelentkezik az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi, A dal című kísérőműsorába. Ennek rengeteg kikötése van, amiket igyekszik sorra kipipálni. Az első egy saját dal elkészítése, amiben Molnár Kinga ­dalszerző és Felföldi Zsolt zenei szerkesztő van segítségére, akiknek nagyon hálás a segítségükért. Elmondása szerint tökéletesen tudnak egy csapatban működni.