A mártírhalált halt vértanú püspök emléke előtt tisztelegtek

Kónya István alpolgármester, levezető elnök hangsúlyozta, rendkívül fontos, hogy közösen emlékezzenek az egykori gyulai plébánosról, a későbbi vértanú püspökről, aki életét áldozta a női tisztaság védelméért.

– Az emlékezés helyszíne szimbolikus jelentőségű, hiszen 1941-ben ugyanitt, a hajdani vármegyeház dísztermében ünnepelték meg Apor Vilmos püspökké szentelését – tette hozzá.

Dr. Görgényi Ernő polgármester úgy fogalmazott: egy-egy városban a gyönyörű parkokat, épületeket csodáljuk meg először.

– Tudjuk, hogy az alkotott környezet a helyi közösség gondolkodásmódjának is a lenyomata. Ezért is fontosak azok a meghatározó személyiségek, akik a közösség, esetünkben Gyula szellemiségére nagy hatással voltak, és formálták a helyi polgárok értékrendjét. Apor személyisége, lelkisége, határozott elveiben is szelíd természete, szociális érzékenysége megmásíthatatlanul alakította a várost. A gyulaiság nem képzelhető el az Apor-kultusz nélkül.

Ennek kapcsán szólt arról, hogy püspökké szenteléséhez Apor Vilmos különleges helyszínt választott.

– Nem püspöki székhelyén, Győrben, nem Rómában, hanem a Gyulán szentelték püspökké. A gyulai polgárok egykori plébánosukhoz, a püspökhöz fűződő viszonyát jól mutatja, hogy volt bátorságuk teret elnevezni róla 1949-ben, a kommunista diktatúra legsötétebb időszakának kezdetén – folytatta a gondolatot. – Teret neveztek el a szovjet katonák által meggyilkolt mártír püspökről.

Dr. Kovács József országgyűlési képviselő beszédében kifejtette, Boldog Apor Vilmos emlékezete a mai napig élénkén él Gyulán. Mint mondta, a kimagasló személyiség reményt és figyelmet adott mindenkinek, tevékenysége a város teljes társadalmi életére kiterjedt.

Dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök úgy fogalmazott, a keresztény vértanúkat a szeretet és áldozatvállalás irányítja egész életében.

– Biztos, hogy Apor Vilmos vértanúságában része van, része volt a gyulai közösségnek is – tette hozzá.

A források szerint a székely főnemesi családból származó Apor Vilmos 1918-tól 1941-ig, püspöki kinevezéséig Gyulán volt plébános. Nagy érzékenységet tanúsított a szegények iránt. Egyszer saját cipőjét adta oda egy rászorulónak, de felkarolta az ifjúságot, és sokat tett a művelődésért is. Püspöki székét 1941. március 2-án foglalta el.

Győri püspökként saját biztonságát is kockáztatta az erőszakos törekvésekkel szemben, mindent elkövetett az üldözöttekért. Amikor a háború elérte Győr városát, mindenkit befogadott, és sok százan találtak menedéket a Püspökvárban. Azután részeg orosz katonák a pincében tartózkodó asszonyok és lányok közül százat el akartak vinni, ő pedig ellenállt. A katona előbb a mennyezetbe lőtt, ahol a négy golyó helye most is látható. Majd rálőtt. Egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán érte. A katonák elmenekültek, és senkinek sem lett bántódása. Kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol petróleumlámpa fényénél műtötték meg – 1945. április 2-án éjfél után azonban meghalt.