Beleszületett a meseszerű, csodálatos csabai világba

– A Csabensis mindig önnél van?

– Ha a kiadványt nem is, de a gondolatvilágát, a mondanivalóját mindig hordozom, ugyanis jaminai szlovák vagyok. ­Békéscsaba újratelepítésének 300. évfordulója alkalmából adtuk ki a Munkácsy múzeum legújabb, ötödik évkönyvét az „Ami csabai…” sorozat részeként. Megjelenésében a csabaiak evangélikus énekeskönyvére, a Tranosciusra hasonlít, melyet Csabára 300 évvel ezelőtt hoztak magukkal a város újratelepítői, és amelyet azóta is használnak. A Csabensist is magukénak érzik az emberek, ugyanis három nap alatt elkelt az ezer példány.

– Az Országos Szlovák Önkormányzat Legatum Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezető igazgatója is volt 2003 és 2012 között. Mondhatjuk, hogy a mostani rangos kitüntetés ebbéli­ munkája elismerésének is tekinthető?

– A társaság a hazai szlovák nemzetiség nagyszámú, mintegy 60 tájházának, néprajzi gyűjteményének megóvása, közkinccsé tétele, fejlesztése­ érdekében tevékenykedett. A gyűjteményeket szakmailag, muzeológiailag a támogatás innovatív finanszírozási módszereivel segítette. ­Kidolgozta a tájházak, falumúzeumok, néprajzi gyűjtemények támogatásának sokoldalú rendszerét. Évenként konferenciákat, szemináriumokat szervezett, melyeken a néprajzi gyűjtemények fenntartása és működtetése terén felmerülő eredmények ismertetése, valamint muzeológiai problémák megoldása, szakmai kérdésekre adott válaszok játszották a főszerepet. A társaság kiadói tevékenysége is jelentős volt. Szóval, a Legatum is teljesítette azt a kötelességét, amiért létrejött.

– Azt mondják, Áchim L. András­ örökségét viszi tovább.

– A parasztpárti politikus mondta: nem dicsekedhet azzal, hogy magyar, mert alföldi­ származású paraszt, szlovák származású gazda. Mivel­ ­Magyarországon él, igyekszik a magyar hazafiak közt az elsők között lenni. Én is hasonlóképpen gondolkodom, ugyanakkor jólesik, amikor Jaminában dobro ranóval kívánnak jó reggelt. Beleszülettem ebbe a meseszerű, varázslatos világba, melyben jól érzem magam.

– Múzeumigazgatóként azonban nem csak Békéscsaba szlovákságát kell képviselnie.

– Ez így van, különválasztom a nemzetiségi dolgaimat a város emblematikus intézményének vezetésétől. Több mint százéves a múzeum épülete, az egykori Közművelődés Háza, a Kultúrpalota. Ahol Móricz Zsigmond kétszer is járt, 1927-ben és 1940-ben. Azt írta: „Tündérkertben voltam itt, Csabán.” A kollégáimmal együtt nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy színvonalas, tudományos igényű, ugyanakkor nagy létszámú látogatót vonzó kiállítások adják a múzeum tevékenységének gerincét. Meg kell említeni a Gabonamúzeumot is, melynek területén, a felújított Gajdácstanyán idén többek között újra megrendezzük a vitézi játékokat.

Nemzetiségi dolgait különválasztja a múzeum vezetésétől Fotó: I. Gy.

Díjak sorát kapta

Andó Györgyöt néprajzkutatói­, kiadványszerkesztői munkássága és a nemzetközi néprajzi konferenciák szervezése elismeréseként a Magyar Néprajzi Társaság 2006-ban Pro Ethnographia Minoritatum­ kitüntetésben részesítette. 2013-tól a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója. Vezetése alatt az intézmény működése új alapokra került, bemutatják azokat az értékeket is, amelyeket Békéscsaba a ­régiónak, hazánknak, sőt, a világnak adott, kínált fel. Előtérbe került a helyi értékeket országos megvilágításba helyező szemlélet. A városi közgyűlés 2015-ben Békéscsaba Kultúrájáért kitüntetésben részesítette az intézményt. Ando György ugyanebben az évben megkapta a Békéscsaba Szlovákságáért elismerést­, 2016-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma Móra ­Ferenc-díjban részesítette.