2021.02.08. 06:55
A foltvarrók világa elvarázsolta az orosházi Gizikét
A magyar kultúra napja alkalmából átadták a Petőfi-emlékérmet Orosházán. Az elismeréssel a Petőfi Művelődési Központ vezetése azokat ismeri el, akik a PMK kultúraközvetítő, értékteremtő munkáját hosszú időn keresztül segítik. Idén a díjazott Végváriné Rehák Gizella, az Orosházi Foltvarró Egyesület vezetője. A nyugalmazott pedagógus hat éve vezeti a PMK szakkörét.
Tanárként már korábban nyugdíjba vonult, de foltvarróként mindmáig aktív az orosházi kitüntetett /Fotó: Kecskeméti Krisztina/
Különleges technika bűvöletében él és alkot egy lelkes csapat Orosházán. A „foltosok” magas szakmai színvonalat képviselve tevékenykednek. A közösség „motorja” a mindig mosolygó Végváriné Rehák Gizella.
– Orosházán több mint húsz éve működik foltvarró csoport. Mikor és milyen előzmények után csatlakozott hozzájuk?
– Szeretek kézimunkázni. A kötés, a horgolás része volt az életemnek. 1989-ben elterjedt Magyarországon a foltvarrás. Az első könyveket beszereztem, és figyeltem az Orosházán 1997-ben megalakult szakkört Szikoráné Dénes Katalin vezetésével. Mindig megcsodáltam a kiállításokat, beszélgettem az asszonyokkal. Később a Fazekas Éva vezette szakkörben megtanultam az alapokat. A művelődési központ felújítása idején, 2004-ben a foltvarrók ugyanis az Eötvös iskolába költöztek, ahol akkor dolgoztam. Közel kerültek hozzám a foglalkozások, délutánonként beszippantott ez a világ. Mire kinyitott a ház újra, már kiállítottam az első munkámat. A csoport vezetését 2015-ben vállaltam el.
– A kívülálló azt gondolhatja, a kézművesség magányos műfaj. Ehhez képest tevékeny a közösségük. Kiültek még az Árpád-kertbe is, hogy megmutassák, milyen jó dolog csapatban alkotni.
– A Varrjunk a szabadban! című nemzetközi felhíváshoz csatlakoztunk. Jöttek vidéki foltosok is, remek volt a hangulat. Az utca embere pedig rácsodálkozott munkáinkra. Ez is volt a célunk: képviseljük a közösségünket, és ismerjék meg minél többen a foltvarrást.
– A népszerű foltvarró klub működését, programjait szervezni, irányítani kell. Ezt fáradhatatlanul végzi. Van segítsége?
– Jó a csapatszellem. Munkamegosztás jellemez bennünket. Vannak, akik a szervezésben, mások a varrási programokban segítenek. Mindent közösen csinálunk.
– Évente van kiállításuk, találkozójuk, ahova az ország számos pontjáról, külföldről is érkeznek érdeklődők, foltvarrók. Miként képesek újat mutatni?
– Új technikák, eljárások, anyagok után kutatok, megszervezem, hogy azt ki tanítsa meg. A tagok igényessége mellett nem nehéz fenntartani a szakmai színvonalat. Mindig figyelem, az országos fórumokon mi történik. Ha meghívás van, megyünk. Ez a fejlődés útja.
– Miként alkalmazkodtak az új helyzethez a járvány idején?
– Nem lehetünk együtt, tartjuk a kapcsolatot, de nagyon hiányzunk egymásnak. Várjuk, hogy újra rendszeresen találkozhassunk. Szükség volt reánk, a kézügyességünkre: varrtuk a maszkot, a kórház gyermekosztályának kis betegei kaptak foltos takarókat, amit a tagok szeretettel készítettek. A mentőállomás dolgozói is részesültek egy kis karácsonyi meglepetésben tőlünk. Megtaláljuk a módját annak, hogy építsük a társadalmi kapcsolatokat, részt vegyünk jótékonysági akciókban. Csoportunk segítőkészsége, munkája, akarata példás.
Névjegy
Végváriné Rehák Gizella Budapesten született, gyermekként költözött családjával Orosházára. A Táncsics gimnáziumban érettségizett. Szegeden szerzett tanári diplomát történelem–orosz szakon. Zánkán, az úttörővárosban dolgozott 1986-ig. Ekkor hazatért, mert felépült Orosházán az Eötvös iskola, ott folytatta pedagógusi munkáját. A Vörösmarty iskolából 2018-ban vonult nyugdíjba. Két gyermeke és egy unokája van. Hobbija a kézimunkázás.
