2021.01.11. 06:55
Büszke a gyökereire a tótkomlósi Laukó Zsuzsanna
A Tessedik Sámuel-díjat a Társaság a Nevelésért és Kultúráért (Nagylak), a Szlovák Pedagógusok Egyesülete (Szerbia) és a Csabai Szlovákok Szervezete (Magyarország) alapította és adja át minden évben együttműködve a Határon Kívül Élő Szlovákok Világszövetségével. Odaítélésének alapja a nevelés-oktatás terén végzett kiváló pedagógiai, szervező, illetve irányító ténykedés, az ifjúság szabadidős tevékenységének lebonyolításában végzett kiemelkedő teljesítmény. A napokban vette át a Tótkomlósi Szlovák Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda igazgatója, Laukó Zsuzsanna az elismerést.
Az alföldi szlovák iskolák a szlovák közösségek magjai évszázadok óta. Pedagógusaik sokoldalúak, innovatívak, új impulzusokat keresnek a tanításban és az iskolán kívüli munkában. E kitűnő pedagógusok egyike Laukó Zsuzsanna
– hangzott el a díj átadásakor.
– Milyen út vezetett idáig?
– Tótkomlóson, szlovák családban nevelkedtem, egész életutamat e nemzetiséghez való tartozás, a szlovák nyelv és kultúra szeretete hatotta és hatja át. Számomra máig a szlovák nyelv az érintkezés egyik természetes eszköze. Itt jártam szlovák iskolába. A szlovák népzenével, néptáncokkal is itt kerültem kapcsolatba. A Békéscsabai Szlovák Gimnázium után nem volt kérdés, hogy Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szlovák–biológia szakon tanuljak. Közben Pozsonyban is tanulhattam, ami elmélyítette az anyaországgal való kapcsolatomat. A diploma megszerzése óta pedig itt, a szlovák iskolában dolgozok. Szinte az egész életemet itt töltöm.
– Iskolát igazgat, néptáncot oktat, mandolinzenekarban játszik, elnöke a szlovák önkormányzatnak…
– S mindezek ezer szállal kötődnek szlovák gyökereimhez. Közösségben élek és érzem jól magam. A tanítás, az iskola irányítása mellett részt veszek Tótkomlós kulturális, társadalmi és civil szervezeti életében is. Néptáncoktatóként az iskola Harmónia kultúrcsoportjában tanítottam táncolni a gyerekeket, ma pedig egy szenior-néptánccsoportnak segítem a munkáját. Ők azok az egykori tanítványok, akik visszavágytak ehhez a közösséghez. A mandolinozást is a nosztalgia hívta életre újra. Középiskolások voltunk, majd szétszéledtünk, most, életünk újabb szakaszában ismét elővettük a hangszert és összeverbuválódtunk.
– S közben a Tótkomlósi Szlovákok Szervezetének is a vezetője lett. Győzi a sok munkát?
– Éltet engem. Ez utóbbi megbízatás azért is fontos számomra, mert a civil közösség a szlovák önkormányzat háttérszervezete, sok aktív tagunk van, és igyekszünk egyre több fiatalt bevonni sokszínű tevékenységünkbe, amelybe beletartozik a gasztronómia, a könyvkiadás, valamint kulturális összejövetelek és kirándulások szervezése is.
– A helyi szlovákság meghatározó személyisége. Milyen feladatok várnak önre 2021-ben?
– Idén népszámlálás lesz. Korábban az itt élők 21,8 százaléka vallotta magát szlováknak. Az a dolgunk itt helyben is, hogy a népszámlálásra felkészítsük az embereket. Megszólítsuk őket, felébresszük bennük, mit is jelent az, ha anyanyelvük a szlovák.
– Önnek mit jelent?
– Mindent. Büszke vagyok arra, hogy két nyelvet beszélek. Két kultúra ismerője vagyok. Szlovákiában éppen úgy otthon érzem magamat, mint Magyarországon. Hálás vagyok, hogy a komlósi szlovák őseink nyomdokaiban járva ápolhatom hagyományainkat. Úgy vélem, az lenne jó, ha minden nemzetiséghez tartozó ember hasonlóan érezne.
Névjegy
Laukó Zsuzsanna Tótkomlóson született s nevelkedett. Szegeden szerzett tanári diplomát, 1982 óta tanít a szlovák iskolában, ahol 2009 óta kinevezett igazgató. 1992 és 2008 között a Komlós Néptánccsoport vezetője. 1991-től a Harmónia kultúrcsoportban tanított néptáncot.
A szlovák önkormányzatok megalakulásától részt vesz a Tótkomlósi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat munkájában, 2002 óta elnöke. 1994-től a Tótkomlósi Városi Önkormányzat képviselője, 2002 és 2006 között a kulturális és oktatási bizottság elnöke. 2014-ben újra képviselővé választották, máig tagja a kulturális bizottságnak. 2019-től a Komlósi Szlovákok Szervezetének elnöke. Kitüntetései: Békés Megye Nemzetiségeiért díj (2000), Szent Gorazd-emlékérem (Szlovák Oktatási Minisztérium díja, 2010), Pro Cultura Minoritatum Hungarie (2013), Komlósi Szlovákokért (2018).