A következetes szigorban hisz a mezőhegyesi nevelőtanár

A pedagógus, aki ha kell, a legkisebbeket dajkálja. Ha a feladat úgy hozza, szakmai útmutatásaival a munka világába segíti a nagyobb diákokat. Az állandó változásban lépést tartani képes tanárnő most kollégiumi nevelőként pallérozza a reá bízott fiatalok tudását, emberi kapcsolatait.

– Hallgatva a Kozma Patkó díjazottjának életútját, az a szembetűnő, mennyi változás színesíti az életét. Ezt hogyan éli meg?– Szerencsés vagyok, mindenben meglátom a jót. Amikor még nagyon kicsi lány voltam, anyukám felfedezte bennem a kreativitást, azt, hogy mennyire vonzanak a színek, a minták. Egy méteráru boltban simogattam a textíliákat, s akkor, ott kaptam meg egy félméteres anyagot. Az meghatározta a sorsomat. Azóta is imádok varrni. De kamasz éveimben beszippantott az újságírás, később napilapos újságíróként is dolgoztam, de alkotó, befelé figyelő emberként ekkora pörgésben nem éreztem jól magamat. Váltottam.

– Könnyen képes rövid idő alatt az újabb és újabb kihívásokba beleállni?

– Minden változás egyben tanítás. Nekem három ember volt a példaképem, az iskolai igazgató és felesége, majd a szakoktatóm. Mindannyian gyermekszeretők és következetes pedagógusok voltak. Tudtam: olyan akarok lenni, mint ők!

– Hogyan lesz valakiből varrónő, majd középiskolai tanár?

– Említettem, kislányként beleszerettem az anyagokba, 12 évesen saját tervezésű ruháim voltak. Nőiruha-készítőnek tanultam jelenlegi iskolámban. 1990-ben pedig visszahívtak oktatónak. A tanulás folyamatos az életemben. 1994-ben elvégeztem a textilipari technikumot. 1998-ban Szegeden a tanárképzőn szereztem diplomát, majd stíluskommunikátori végzettséget. S miközben a varrónőknek tanítottam elméletet és gyakorlatot a szakképző iskolánkban, azalatt egyik fenntartó váltotta a másikat. Új kihívások elé állított az élet sokunkat. A női szabó szakmát el kellett adni a piacon, hogy kedvet csináljunk e hivatásnak. A diáktoborzással is megbíztak, akkor belevetettem magamba abba a feladatba. Nagyon kreatívnak kellett lenni, mi pedig azok voltunk. Divatbemutatókat szerveztünk, szóval pörgős volt az életünk. Ma is az, csak másként.

– A ménesbirtok szakiskolája a Kozma, ma már tiszta profilú. Aki női szabó akar lenni, nem ide jön...

– Ez így van, 2017-ben újabb változás történt, akkor lettem kollégiumi nevelő. Azt gondolom, 27 évnyi diákok között töltött idővel, tapasztalással nem kellett megijednem.

– A Kozma Patkó azt igazolja, sikerül minden helyzetből kihoznia a legjobbat. Mi a titka?

– Amit annyira csodáltam a példaképeimben: a hitelesség, következetesség, a gyermekszeretet, a nyitottság. Amikor beér a kollégiumba a diák, az már felszabadultabb időszaka a napjának. Jó érzés, ha a fiatalok a bizalmukba fogadnak. Tudják, Ancika néninek bármit elmondhatnak. Sokszor többet tudok róluk, mint a szüleik. Nyitott vagyok feléjük, de a tanulás az első. Tudják, abban is számíthatnak rám, támogatom őket.

Természetközi hobbi

Szabó Anna Mária naponta ingázik Pitvaros és munkahelye, Mezőhegyes között. Kollégiumi nevelőtanárként inkább a délutánjai vannak betáblázva, a délelőttök talán lazábbak.

– Majd száz állatról gondoskodunk nap mint nap a párommal. Nagyon természetközeli életformát alakítottunk ki, így a szabad óráimban vagy az állataink között vagyok, vagy varrok, alkotok. Egy a lényeg: olyasmit csináljak, ami gyönyörködteti a lelkemet. Nem ismerem az unalmat. Szeretek társaságba járni. Szeretek kirándulni, új dolgokat felfedezni. A horgászat is nagy szerelem, de boldoggá tesz egy jó könyv is.