Nincs megoldóképlete Novák Attila tantárgyának

– Mit jelent ez az elismerés egy pedagógus számára?

– Még nem látom, még nagyon közeli, annyian érnek utol mostanság. Támogatásként élem meg, hogy számukra is értéket jelent, hogy megkaptam ezt a díjat. Nyilvánvalóan az elismerés hatalmas megtiszteltetés és egyfajta visszacsatolás is: 33 éve tanítok, és ebben az időszakban rengeteg érdekes periódus volt, amelyek összefüggtek, szinte átcsúsztak egymásba. Gondolok itt az általános és középiskolai tanításra, a munkaközösség-vezetésre, a tehetséggondozásra, a művésztelepekre. Nem nagyon nézem, hogy miket csinálok, csak teszem, amit kell.

– Felsorolni is nehéz, mennyi minden fűződik a nevéhez…

– Amikor 50 éves voltam, és önálló kiállításom nyílt a múzeumban, készült rólam egy portréfilm Vizuálpedagógiai közmunkás címmel – a vizuálpedagógia közmunkás megnevezést egyébként a barátaimtól kaptam. A rendezőnő egy napomra volt kíváncsi, és akkor jöttem rá, hogy mennyi mindennel foglalkozom. A rendezőnő küldött aztán egy üzenetet. Az szerepelt benne, hogy egy kisgyerek felmászik egy hozzá képest nagy ló hátára. Az üzenet nem volt véletlen, mivel vannak lovaim, lovakkal és lovasíjászattal is foglalkozom. És arra gondoltam: én is valahogy felmásztam valamilyen lóra. Azért, mert akartam. Az akaraton van a lényeg.

– Akarat kell ahhoz, hogy valaki jól, szépen rajzoljon, fessen?

– Érdekes: egy volt tanítványom gratulált a kitüntetéshez, és leírta, hogy ennek ellenére mégsem tanult meg nálam rajzolni. Jó, hogy megosztotta ezt velem. Szerintem az akarat abból fakad, hogy van egy vágy. De ez a vágy nem mindenkiben az, hogy vizuálisan is kifejezze önmagát. A vágyat pedagógusként át kell formálnom egy tudatos céllá. Egyébként nem hiszem, hogy akarat nélkül bármit is el lehet érni. És én 33 év után is úgy megyek be a terembe, hogy nem tudom, mi lesz a végeredmény, az én tárgyamnál nincs megoldóképlet. Mindig valami újra kell figyelnem, az adott helyzetben kell építkezni. A tolerancia egy pedagógus lényege. Vallom, hogy arra nem fog emlékezni később a diák, mit is mondott pontosan a tanár, de arra igen, hogy miként mondta a tanár és mit érzett akkor a gyerek. Itt kezdődik a játék, az elfogadtatás. Sokat tanulok a lovaimtól is.

– Mire gondol?

– Lovasíjászatnál a lovat nem irányítom zablával, hiszen a kezemben nyíl és vessző van, mégis együttműködik velem. Egyszer tartottam egy előadást a fiataloknak, milyen összefüggés van a középiskolás gyerekek tanítása és a lovak idomítása között: hagyd hibázni, de ha valamit jól csinál, dicsérd meg! Megkérdeztem a tanulókat, hogy őket hányszor dicsérik meg. Nem sokszor. Pedig a finom, pontos és azonnali dicséret nagyon fontos.

– Performerként is ismert. Mit jelent a performer és a performance?

– Lényegében élő művészetet, előadást. A mediális időkkel együtt a képzőművészet műfaji sajátossága szélesebb spektrumra lépett. Eddig beszéltem grafikáról, festészetről, szobrászatról, esetleg iparművészetről. A mai mediális művészetben jelen van a videóinstalláció, a projektorral való játék is. És ami jelentős: maga a művész szintén részt vehet térben és időben egy-egy akcióban. Így hoz létre egy művet, amit csak abban az esetben kap meg 100 százalékban a befogadó, ha pontosan akkor és ott van. Újszerű dolgokat lehet így létrehozni. Az események és összefüggések annyira helyhez, térhez és időhöz kötöttek, mint például egy színházi előadás. Annak kapcsán is el lehet mesélni, hogy milyen volt, de az igazi megélés akkor és ott történik.