Barna Imre László kardoskúti vőfély a napokban vette át a képviselő-testület döntése alapján a Kardoskút Község Díszpolgára kitüntető címet. Olyan fergeteges ünnepséget szervezett a falu erre az alkalomra, s mindezt titokban, hogy élete végéig jó szívvel emlékezhet rá. Örömkönnyek gördültek végig az arcán, meglepetésvendégek, a lakodalmak szolgáltatói, kiszolgálói, a vőfély kollégái érkeztek a faluba, hogy hamisítatlan lakodalmi hangulatot varázsoljanak a kitüntetettnek, aki ott jelentette be, hogy leteszi a vőfélybotot. Ezért is választotta hírportálunk a hét emberének Barna Lászlót.
– Tele vitalitással, életörömmel, kicsattanó egészséggel, így vezényelte le hosszú pályafutásának utolsó, 900. lakodalmát szombaton. Adódik a kérdés: Biztosan ezt akarja? Befejezi ezt a mások számára örömszerző szép hivatást?
– Már két éve érlelődik a gondolat, a döntés megszületett. Sőt! A 2020-as naptáram már megtelt volna, de nem vállaltam vőfélykedést. Ez a kardoskúti volt az utolsó. A régi, szép hagyományok kora lassan lejár, felettem meg eljárt az idő. Novemberben belépek a 70. életévembe. Kopik a test, hol itt, hol ott fáj.
– Hiú ember? Kortalannak látjuk évtizedek óta.
– Adok magamra, hiszen a megjelenésem ismerősöknek és ismeretleneknek is elárul rólam sokat. Van 12 garnitúra vőfélykedéshez nélkülözhetetlen ruhám. Bocskai öltönyök, kalocsai hímzett ingek. Az se mindegy, szerbekhez, szlovákokhoz, romákhoz vagyok hivatalos. Megadom a tiszteletet mindenkinek.
Az országosan ismert vőfély, Barna László munkásságát díszpolgári címmel ismerték el
– A felesége mesélte, volt olyan szombat, amikor négy vőfély indult el a kardoskúti házból dolgozni.
– Így igaz! Az ország egyetlen vőfélycsaládjaként emlegetnek bennünket, jöttek hozzánk tévéstábok is forgatni. Kezdetben a feleségem volt a sofőröm, s a gyerekek is jártak velünk, a kisvőfélyeknek nagy sikere volt. Innen indult el a családban a vőfélykedés szeretete, s évekig mind a négyen szombatonként ezt csináltuk. Mára én negyven magyarországi településen, több mint 900 fiatal párt kísértem el az anyakönyvvezetőig a 44 év alatt.
– Országosan ismert emberré ez a szép hivatás tette. Ám nem ez jelentette évtizedeken át a megélhetését. Miről szóltak a dolgos hétköznapok?
– Mezőgazdasági technikumot végeztem, főiskolai végzettséggel is rendelkezek. A helyi Rákóczinak, majd jogutódjának, a Kardoskúti Zrt.-nek voltam a sertés és a szarvasmarha ágazatban középvezetője.
– És gondolt egyet, nosza, van üres hétvégém, elmegyek vőfélynek?
– Nagyapám is vőfélykedett, akitől számos vőfélyverset és szöveget megtanultam, megőrizve a népi hagyományokat. A faluból a legidősebb Geiszt Józsefet tartom másik tanítómnak, akitől szintén megkaptam az alapokat fiatalon. 1975-ben vezettem az első lakodalmamat, az első pár a kardoskúti Gombkötő Csaba és Szabó Lenke volt. Innen számítom a vőfélykedést.
– A négy évtized alatt sokat változott a világ. A házasodás, a lakodalmazás szokásai hogyan alakultak?
– Sok a külföldről kizárólag az esküvő, a lakodalom kedvéért hazarepülő pár. Maguknak leszervezik a nagy napot, ott a szülők is vendégek, majd visszarepülnek választott hazájukba. Mondom én, ez a világ már más, a vőfélyekkel szembeni elvárás is. Ideje visszavonulnom.
Névjegy
Barna Imre László 1950. november 14-én született, a Kossuth mezgében tanult. A Kardoskúti Zrt.-ben dolgozott. Onnan ment nyugdíjba 10 éve. 1972-ben nősült, két fiukat úgy nevelték fel a feleségével, hogy azok is belekóstoltak a vőfélykedésbe. László ceremóniamesterként dolgozik, Szilárd külföldön találta meg a számítását családjával. Két unokájuk van. A nyugdíjas éveit horgászással, feleségével heti kétszer (Nagybánhegyesen és Nagyszénáson) gyógyfürdőzéssel tölti. A korábbi évtizedekben számos kitüntetéssel díjazták munkásságát. Szakmai körökben is több elismerést szerzett. Kiemelkedik az 1988-ban megnyert Országos Falusi Vers- és Prózamondó Verseny, ahol a vőfély kategória győztese lett.
