Ötleteivel segít, a jó ügyek mellé áll

Betelepülő, de olyan régen a faluba került a családjával, hogy számára ez az a hely, ahol fiatalságának legszebb éveit töltötte. Nagy Lászlóné tettrekész­ségével, jelenlétével, adományaival, ötleteivel folyamatosan segíti a kisközösségeket. A díszpolgári címmel járó pénzjutalmát felajánlotta helyi civil szervezeteknek.

– Csökmőig vezetnek a családi gyökerek, mégis Kardoskút jelenti önnek a családi fészek melegét.

– Édesapám visszavágyott, Pusztaközpontra költöztünk, majd az udvarlóm, később a férjem is követett. Itt alapítottunk családot, itt kezdtük a közös életünket. Gyermekeink ide születtek, minden emlék ide köt.

– Segíteni akarása, állandó ötletelése, a jónak lenni jó szemlélete családi örökség?

– Ilyen volt anyukám, akire csodálattal néztem. Akinek szüksége volt az ő szívére, szeretetére, annak juttatott. A mi házunk nyáron megtelt rokonokkal, ismerősökkel, mert szerettek velünk lenni. Ezt hoztam otthonról. S később én is adtam magamból, ha kellett, ha kérték. Dolgoztam boltban, majd a kőolajosoknál. A nagyvállalatnál szerveztem kiállításokat, a szocialista brigádok virágkorukat élték, azt is megtöltöttem tartalommal. Amikor a fiaim iskolások lettek, ott is beálltam, segítettem, a szülői munkaközösséggel sok jó dolgot véghez vittünk. S amikor az idősek azt mondták, itt a fiataloknak minden adott, de nekik nincsenek alkalmaik, akkor alapítottam meg a nyugdíjasklubot. Radnóti Miklósról, kedvenc költőmről neveztem el.

– Nagy élet volt akkoriban a művelődési házban, aminek a vezetője lett. Sokat utaztak, szakköröket indítottak. Minden korosztály talált kedvére valót…

– Mozgalmas, szép évek voltak. Azt mondtam, kicsi ez a falu, nagy dolgokba kell belevágnunk, hogy hírét vigyék. A nyugdíjasvers- és -prózaíró pályázat máig él, a díjkiosztóra mindig meghívnak. Néhány év alatt határon átnyúló pályázat lett belőle. S ahogy ezt elindítottuk, úgy azt is elhitettem a kardoskútiakkal, amikor kimozdulunk, kinyílhat előttünk a világ, s megannyi élmény birtokosai lehetünk. A nagy kirándulásokra, túrákra a visszafogottabbak is kedvet kaptak. Közben tanultam, lediplomáztam, az utazások során a szakmával is ismerkedtem.

– Mígnem egy utazási iroda helyi képviseletvezetője lett…

– Valóban. Ismét iskolapadba ültem, Orosházán irodát nyitottam. Az évek alatt gyarapodtak az emberekkel kapcsolatos tapasztalataim, hogy miként kell velük egy-egy élményről beszélni, az elindulás bizonytalanságát sok információval tisztázni. Belevágtam tehát. Később saját utazási irodám lett. Azt mondják, mindenki születik valamire. Én erre születtem, amit most csinálok. Voltak évek, amikor kicsit kevesebbet tartózkodtam Kardoskúton, mert állandóan utaztam.

– Ám az évek eltelnek. Igaz, hogy az ember visszavágyik a gyökereihez?

– Kardoskúttól soha nem szakadtam el. Az utóbbi években ismét szorosabb a kapocs, az együttműködés, nyugdíjasként aktívabban részt veszek a közösség életében, ötleteimmel is segítek.

– Szívügye a térség turisztikai értékeinek, kincseinek a népszerűsítése.

– A kardoskúti tájegységet, a helyi értékeket bemutattuk a fővárosban, a Király utcában. De viszem magammal a helyi kiadványokat, s ahol alkalmam van, népszerűsítem Orosháza és a környék látnivalóit. Szeretek minden jó ügy mellé állni.

Névjegy

Nagy Lászlóné 1969-ben költözött Kardoskútra, 1985-ben alapította meg a nyugdíjasklubot, 1986-ban pedig a helyi művelődési ház igazgatójaként irányította a község kulturális, közművelődési életét. Bekapcsolódott a közéletbe, 1990-ben a lakosság bizalmat szavazott személyének, és tagja lett a képviselő-testületnek. Vezette az orosházi Tourinform-irodát, elnöke a Gyopárosért Idegenforgalmi Egyesületnek. Két fia és két unokája van. Hobbija a munkája, szeret utazni. Különleges babákat gyűjt. Aktívan dolgozik, ami mellett igyekszik sok időt tölteni családjával, unokáival. Megmutatja nekik azt a sok szépséget, ami körülvesz minket. Rávilágít arra, mennyire fontos tenni a jóért, egymásért.