A titkok vonzzák a kitüntetett régészt

– Gyermekkori élmény vagy valami más motiválta a pályaválasztását, amikor régésznek tanult?

– Lelki habitusom volt inkább a meghatározó. Én egy állandóan kereső, kutató embernek vallom magamat, akinél a tudás iránti igény nem csak gondolkodva valósul meg. Engem gyakorta az érzelmi kötődés inspirál. Keller József tanította a történelmet a gimnáziumban, zseniálisan. Mindig az ok-okozati összefüggésekre világított rá, s elvarázsolt. Majd harmadikos gimnazistaként a szeghalmi régész táborban egy remek csapat tagjaként nagyon jól éreztem magamat. A ráadás: az orosházi homokbányában sírfeltárásokon segíthettem társaimmal. Ja, és ma már tudom, hogy ahol én születtem, Bónumban, a bányató szomszédságában, az a három ezer évvel ezelőtti bronzkori földvár közepe.

– Mégis latin–történelem szakra jelentkezett Szegeden, sikertelenül...

– Nagy lecke volt, de nem estem kétségbe. Beiratkoztam az orosházi szakmunkásképzőbe, kőművesnek. Hamar bebizonyosodott, ez zsákutca. Ám az ELTE akkor indította a régészképzését, egy barátom hívta fel a figyelmemet, így Budapesten diplomáztam.

– Sok fiatalt „beszippant” a fővárosi lét. Mégis miért döntött úgy, hogy pályakezdőként hazatér Orosházára?

– Karriert építeni könnyebb a fővárosban, de lehet, nehezebb lett volna az életem. Az orosházi múzeumban kaptam állást, megnősültem, akkoriban a megyei múzeum égisze alatt az orosházi elkerülő, a Gyula–Békéscsaba közötti út négysávosítása kapcsán nagyon sok munka adódott. Terepen dolgoztam legalább 10 évig. Tele voltam ifjonti hévvel, optimizmussal.

– Mikor került vezető pozícióba?

– Miután a megyétől átvette a múzeumunkat az orosházi önkormányzat. Lendületes, újszerű dolgokkal akartuk bizonyítani, létjogosultsága van egy ekkora városban ennek az intézménynek. Kis csapatunk (ma is csupán 6-7 fő dolgozik) bevezetett újdonságokat, nyitottunk az iskolák felé. Orosházán kívül még 16 település tartozik hozzánk, ekkora a gyűjtőterületünk. Gyűjtünk, rendezünk, feldolgozó- és bemutatómunkát végzünk úgy, hogy közben mindig az lebeg a szemünk előtt, mit, hogy lehet még jobban csinálni.

– Gyakori vendég, előadó a településeken. Mi ez? Küldetés?

– Meg kell ismertetnünk sokakkal azt a munkát, ami a múzeum falain belül történik. A díjam átvételekor a méltatásban egyebek mellett kiemelték: a hobbifémkeresők múzeumi közegbe integrálása legyen követendő példa mások előtt. Erre nagyon büszkék vagyunk.

– A díjra több szakmai szervezet is felterjesztette. Tehát a szakma is jegyzi azt a jó irányvonalat, amit ön és csapata évek óta képvisel.

– Ismerik törekvéseinket, hiszen szaktekintélyeket is bevonunk a munkánkba. A fémkeresőinkről szóló, tavaly megjelentetett, nekik szánt meglepetéskötetünkhöz is felkértünk neves régészeket. Idén mindenképpen lesz folytatás, készül már a második kötet.

– A múzeumlátogatóknak mit tartogatnak?

– Kiállításokat, előadásokat, a nyilvántartásunk és tárgyi értékeink (van több mint 200 ezer darab) digitalizációját. Ezzel mindenki számára könnyebbé, hatékonyabbá válik a visszakeresés kincseink, értékeink között.

Névjegy

Rózsa Zoltán 1971-ben született. A Táncsics gimnáziumban érettségizett, az ELTE régész szakon diplomázott 1997-ben. A Szántó Kovács János Területi Múzeumban kezdett dolgozni, 2001-től a múzeum igazgatója. 2008-ban részt vett geoarcheológiaképzésen. Középfokú orosznyelv-vizsgája van. Megkapta az Orosháza Kultúrájáért elismerést, tavaly a Honvédelemért kitüntető cím bronz fokozatát. Amíg volt több szabad ideje, a madrigál kórusban is énekelt. Mostanában már csak szakmájának (ami egyben a hobbija is) él. Három lány édesapja.