A segítségnyújtás vezérli munkájában

– Miért épp az egészségügyet választotta szakterületének?

– Kisgyermek koromban tanárnak készültem, mivel nagy példaképek voltak számomra a pedagógusaim között. Viszont idős szüleim miatt mihamarabb szakmát kellett szereznem, így az egészségügyi szakközépiskolát választottam. Amikor elvégeztem, úgy éreztem, tovább szeretnék tanulni, de ezen a területen ekkor még nem volt felsőoktatási intézmény. Így választási lehetőségek híján a tőlem igencsak távol álló laboratóriumi asszisztens felsőfokú szakképzésre mentem Budapestre. Innen kerültem Gyulára, az ápolóképzőbe, ahol kollégiumi nevelőtanárként dolgozhattam. Itt kezdett épülni a karrierem, később főiskolát végeztem, szakoktató lettem – amivel már nappali tagozaton is oktathattam –, a későbbiekben pedig az ELTE bölcsészkarán szereztem pedagógus-, majd tanácsadó szakpszichológusi diplomát.

– Nagy szerepe volt a gyulai egészségügyi főiskola beindításában. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?

– Ez egy rendkívül izgalmas része volt az életemnek. A Debreceni Egyetem nyíregyházi egészségügyi karának lettünk a kihelyezett tagozata, melynek élére dr. Pintér Miklós professzor és laboratóriumi vezető főorvos került. Az igazgatónak azonban ekkor lett infarktusa, ami jó ideig a kórházi ágyhoz kötötte, így magamra maradtam a szervezéssel. Utóbbi alatt pedig egy olyan csodát éltem meg, amit leginkább az első gyermek megszületéséhez tudnék hasonlítani. Tudható volt, hogy az ország minden részéből érkezni fognak majd diákok, hiszen egy induló főiskolának mindig nagy csábereje van, ezért fontos volt, hogy minden jól sikerüljön. A munkálatok több részből álltak. Amellett, hogy kitaláltuk, mi alapján fogunk tanítani, magát az épületet is be kellett rendezni egy év alatt, az 1993-as tanévkezdésig. Majd az első oktatási év is számtalan izgalommal járt, melynek köszönhetően a kezdő évfolyam minden diákjára a mai napig emlékszem és nyomon követem sorsuk alakulását.

– Visszatérve a pályaválasztásra, mi volt az, ami a pszichológiához vezette a tanításból?

– Az a négyéves képzés, amelyben érettségiztem, hagyományos szemléletű volt, magas és szigorú követelményeket támasztó tanárokkal. Ebben a rendszerben az ember magába szívta a segítségnyújtást, ami – attól függetlenül, hogy nem ápolóként tettem a dolgom – mindig bennem maradt. Ez vezetett később a pszichológiához is. Hozzáteszem, épp ezt a szemléletet igyekeztem mindig átadni a diákjaimnak is. Véleményem szerint csak annak szabad a betegágy mellé állni, aki teljes szívvel tudja megtenni azt, mert nagyon kiszolgáltatott az ember.

– Munkája mellett kutatást végzett és előadásokat is tart. Milyen témákat érint ezekben?

– Egyetemi éveim alatt hozta be Amerikából Magyarországra dr. Oláh Attila – jelenlegi professor emeritus – a pszichológiai immunrendszer vizsgálatát, melynek kérdőívezésében én is részt vehettem. Később Békés megyében számtalan embert megvizsgáltunk a témában, így a kutatásaim egy része ebbe az irányba ment el, valamint a kiégés területét érintette. Az előadásaimon főként az infokommunikációs eszközök gyerekekre való hátrányos hatásait boncolgatom, ami ma már szívügyemmé vált, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy az ezzel kapcsolatos ismereteket mihamarabb – akár már a terhestanácsadáson – át kell adni a szülőknek.

Névjegy

Szicsek Margit 1954 szep­temberében született Mező­berényben. Általános iskolai tanulmányait szülővárosá­ban végezte. Középiskolába Békéscsabára, az egykori Kemény Gábor Szakközépiskolába járt, majd Budapesten végzett laboratóriumi asszisztens szakon, ezt követően Gyulán kezdett dolgozni. Később a József Attila Tudományegyetemen végzett pedagógiát, majd 1995-ben szerzett pszichológiadiplomát az ELTE-n, 1999-ben pedig tanácsadó szakpszichológusi szakvizsgát tett ugyanitt. Egy fiúgyermek édesanyja.