A fáklyatartó katonából lett színházigazgató

— Még gyermek voltam, amikor a ’60-as években a szüleim elvittek a Gyulai Várszínház  előadásaira. Már akkor megfogott a közeg, a semmihez sem hasonlítható miliő. Később magam is statisztáltam több darabban, illetve lándzsás-fáklyatartó katona voltam a várhoz vezető úton — mesélt lapunknak Gedeon József. — Középiskolában diákszínjátszó körbe jártam. A kis herceg feldolgozásával — amelyben a pilótát alakíthattam — megnyertük a szentesi Országos Diákszínjátszó Fesztivált. Debreceni főiskolai éveim alatt sem szakadtam el a teátrumi élettől. Statisztaként dolgoztunk a Csokonai Színházban.

— Közben pedig részt vállalt a közművelődés szervezésében is.
— Miután a kulturális szféra valamennyi ága érdekelt, ezért igyekeztem mindenütt jelen lenni - a képzőművészeti kiállításoktól, a zenei programokon át természetesen a színházig. Már a főiskolán filmklubot vezettem és később Gyulán is, majd már a magyartanári diploma megszerzése után, Gyulán a Fiatal Értelmiségiek Klubját hoztam  létre. Sok nagyszerű művészt sikerült akkoriban ide csábítanunk vendégként Gyulára,  olyanokat, mint például Cseh Tamás vagy Sándor György.

[caption id="" align="aligncenter" width="350"] ”A hivatásom sokkal inkább életforma„ - Gedeon József
[/caption]

— Kevesen tudják, hogy a Gyulai Várszínház következő évadának szervezése az előző szezon befejezésével elkezdődik. Hogyan zajlik a háttérmunka?
— Évek óta arra törekszem, hogy a hathetes összművészeti fesztivál programját úgy állítsam össze, hogy abban valamennyi érdeklődési körű látogató megtalálja a kedvére valót. Drámák, kortárs darabok, vígjátékok, musicalek, zenei produkciók, zenei fesztiválok, gyermekdarabok egyaránt helyet kapnak egy-egy évadban. Egyetlen kitétel van, a magas szakmai minőség. Hivatásom gyakorlatilag több mint egy munka, sokkal inkább életforma. Napi rendszerességgel figyelem a szakmai cikkeket, ha tehetem, személyesen is megnézem a különböző darabokat, kulturális rendezvényeket. Minden évben igyekszünk újabb és újabb művészeket meghívni Gyulára, hogy a közönség minél változatosabb előadásokat tekinthessen meg. Egy-egy évad szervezése egyébként valóban már az azt megelőző őszön elkezdődik, s az egyeztetések mellett folyamatos logisztikai feladatot is ad, a próbákat, a darabokat, a díszletépítést, a szállást nagyon pontosan kell leegyeztetni.

— Rengeteg hazai és világsztár járt már Gyulán. Akadnak speciális kéréseik?
— A Gyulai Várszínházban több mint 150 Kossuth-díjas művész és rengeteg híresség lépett fel az elmúlt 51 évben. Mindenkivel már a szerződésben lefixáljuk, hogy milyen igénye van. A külföldi zenészek esetében például, hogy milyen hangszerekre lesz szükségük, azok szállítása ugyanis kissé költséges lenne. Előzetesen egyeztetünk arról is, hogy milyen étkezést kérnek, s, hogy mit készítsünk be az öltözőbe. Elszállt igények ritkán, de előfordulnak. Volt olyan, aki helikopteren szeretett volna megérkezni, de nem ez a jellemző. A gyulai környezettől, a vártól, a tószínpadtól azonban mindenki el van ragadtatva. Jó néhányan egyébként emailben megköszönik a szervezést, és mindig kiemelik, hogy nagyszerűen érezték magukat a városban.

— Nagy zenerajongó hírében áll. Van ideje hódolni a szenvedélyének?
— A nyári szezonban nem igazán, hiszen ilyenkor napi 14-16 órát is dolgozunk. Egyébként igyekszem időt szánni erre a hobbimra, egy elég tekintélyes CD-gyűjteményem van, melyben a nagy kedvencem, a jazz mellett a világ-, a komoly- és a rockzene is helyet kap. Emellett, ha csak tehetem, olvasok, és az utazás, új tájak és emberek megismerése is közel áll hozzám. Igaz, ritkán bírom ki, hogy egy-egy előadásra azért ne üljek be ilyenkor is.

Mint az egyetemi városok

— A legfontosabbnak azt tartom, minél többek számára teremtsük meg azt a lehetőséget, hogy egy-egy, gyakran hetekre hónapokra meghatározó élményt adó előadáson, kulturális programon jelen legyenek — szólt ars poeticájáról Gedeon József. — Talán ez a tanári-népművelői beállítottságomnak is köszönhető.

Mint mondta, véleménye szerint Gyulán olyan élénk kulturális élet folyik, ami leginkább az egyetemi városokra jellemző.

— Örülök, hogy a közönség és a szakma is pozitívan, elismerősen gondol a Gyulai Várszínházra, az általunk rendezett programokra.