Változások

A fene bánja! Engem nem zavar különösebben, hogy a korai, melegrekordokat döntögető nyárias meleg hipp-hopp normálisra (?) váltott. Szeszélyes áprilisira. A magasabb helyeken, a hegyeken például hópihékkel csipkézve a tájat. Szinte hihetetlen...

Az elmúlt héten még azt láttam a határban mifelénk, hogy por lepi el a messzeséget, hiába zöldell az út széli fasor, meg az árokpart, a dolgos gazdák esőért fohászkodnak. Tették ugyan a dolgukat, vetettek, a dinnyések is kihasználták a remek időt, de csak hümmögtek, vakarták a fejüket és nagyon nem kívánták vissza az aszállyal sújtott éveiket.

Nálunk, a zsebkendőnyi virágos kertünkben a növényeink is szomjaztak. Öröm volt látni az érkező esőfelhőket, majd a szűnni nem akaró áztató hűvös esőt.

Korán reggel az volt az első, hogy megnéztem a csapadékmérőt, vajon mennyi hullott bele. 10 milliméter – mindenki boldog.  Egyelőre. Remélem.

Strandpapucsból visszaugrottunk a félcipőnkbe, és az élet megy tovább, mi meg a dolgunk után. Megannyi változáshoz alkalmazkodva. S közben az jutott eszembe, aki a gyors váltásokra képtelen jól reagálni, annak milyen keserűek lehetnek a mindennapjai. Próbáltam én is megfogalmazni: érdemes duzzogni, méltatlankodni, beleélni magamat haragos percekbe, ha a napsütést komor felhők eltakarják a fejem felett, vagy az élet produkál olyan problémákat (éppen nyakig vagyok ilyenekben), amiknek a megoldására segítségre van szükségem és bizony a hozzáértést meg kell fizetnem? Mindig utólag jutok bölcs megállapításra: dehogy!

Az életünk állandó változás. Mostanában talán felgyorsultabb. De változni tudni kell. Megéri.