Itt a kikelet?

Ez most komoly? Itt a kikelet? Kinéztem az ablakon, megpillantottam a reggel pólóban suliba igyekvő srácot. Majd ránéztem az okosomra, 5 Celsius fokot mutatott. No, persze, az ifjú kori hevület, őt még fűti.

Nem volt kedvem korán s fázva elindulni, miközben nagyot szippantottam a lakásunkban nyíló jácintos virágillatból. Ez már a kikelet - egy kicsit felturbózva az otthon melegével. Függő vagyok, minden tél végén beszerzek néhány pompás növényt. Elvirágzás után irány a kert, ott jövőre bontogathatja leveleit, bimbóit a tavasz hírnöke. Ismerősöm a minap posztolt egy fotót, az ő kerti jácintjai mintha a földből nyíltak volna ki. Nem nőttek magasra, jól megtréfálhatta valamennyit a változékony, se hideg, se meleg időjárás. Ezek szerint nem csak én vagyok bizonytalan: ez most akkor a kikelet, vagy sem?

Bezzeg Salamon! Ő az egek ura, a világvándor, a hírek főhőse, ő sokat tapasztalt, tehát tudja, érzi. Őt nem érdekli a klímaváltozás, nem foglalkozik a frontokkal (se égen, se földön). Megjött Afrikából. A gólya elsőként tért vissza magyarországi fészkébe.

Mostantól én is gyakrabban emelem a tekintetemet a villanypóznák tetejére. Vannak kedvenc településeim, ahol mindig összenézek a kelepelő kedvenceimmel. Még aggódva kémlelem az üres fészkeket. Igaz, Salamon is a jól ismert, megszokott menetrendnél jóval korábban érkezett haza. Kaszaper, Kunágota, Battonya, Orosháza és az általam gyakran felkeresett sok más település gólyái remélem, úton vannak, érkezésükkel végre kimondhatjuk: itt vannak a tavasz hírnökei. Itt a kikelet!

Várom az igazi, jácintillatos, kelepelős tavaszt.