Jó reggelt!

Nagy nap volt a tegnapi nálunk. Ivartalanítani vittük nőstény cicánkat. Este már nem hagytunk előtte ételt, és természetesen reggel sem adtunk neki. Furcsállta is a dolgot, és várakozva nézett rám, amikor reggel felé indultam. Nem gyanakodott, még akkor sem, amikor elővettem a hordozóját. Könnyen bele lehetett tenni, és elindulni vele. Persze útközben megejtett néhány hangot, de egyszerű volt otthagyni is az állatkórházban. Később megérkezett a várt telefon: a cica túl van a műtéten, minden rendben volt, mehettünk érte. Amikor odaértünk, még kómás volt, ami egész estig kitartott. Hagyta is a babusgatást, kényeztetést egészen addig, amíg rá nem jött, hogy mi történt vele. Nem biztos, hogy legközelebb is olyan könnyű lesz a hordozóba rakni...