Magasan

Nem nőttem túl nagyra, mindössze 154 centiméter sikerült elérnem felnőtt koromra. Ez olykor jól jön, sokszor azonban bosszúságot okoz. Az egyik nagy problémám, hogy nem tudok úgy nadrágot venni, hogy ne kelljen levágni az aljából. Sokáig bosszantott a dolog, de mára egészen megbékéltem vele. Egy ennél sokkal kellemetlenebb helyzet viszont minden bevásárlás alkalmával adódik nálam, az alacsony termetem miatt. Ez pedig az üzletekben való magasra pakolás. Nem érem el a felső sorra pakolt ruhákat, és élelmiszereket sem. Ha szerencsém van, akkor van a közelben egy magasabb személy, ha nincs, akkor kénytelen vagyok az alacsonyabban lévő termékek közül választani, de olyan is akadt már, hogy bosszúságomban vásárlás nélkül kijöttem a boltból.

Így volt ez a napokban egy hipermarketben, ahol a hőn áhított, kedvenc gyömbér szörpömet nem értem el. Próbáltam pipiskedni, egyik, majd a másik kezemmel elérni, de semmi. Vártam is egy darabig, hátha jön arra valaki, de sem egy magasabb vevőtárs nem tévedt arra, az alkalmazottakat pedig mintha elnyelte volna a föld abban a pár percben, amíg a szörpért küzdöttem. Végül a gyömbéres finomság nélkül mentem haza. Útközben pedig végig azt mormoltam, hogy: értem én, hogy minél több terméket be kell zsúfolni egy boltba, de igazán gondolhatnának ránk, alacsony emberekre is, amikor magasra pakolnak. Biztosan létezik ez esetben is a jó kompromisszum...