Örömkörök

Nincs új a nap alatt. De tényleg! Ott toporogtam én is a körhinta mellett a szemerkélő esőben, azt figyeltem, micsoda boldogság a gyerekeknek ez az egyébként nyári mulatság. Most és itt, az adventi forgatagban. Semmi nem volt fontosabb számukra, csak kiválaszthassák kedvenc játékukat, amire felülhetnek – nem egyszer, nem kétszer, sokszor. Az meg külön öröm volt a szülőknek, hogy – miután rutinos kézmozdulattal nyúltak a táskájuk mélyére, keresve a pénztárcájukat – a mennyi lesz kérdésre azt a választ kapták, ingyen van. 
Hétköznap és hétvégén is az a benyomásom, az emberek lelke kezd ráhangolódni az ünnepre, kezd megenyhülni a gyerekek öröme láttán, a sok, szemkápráztató látvány élményének hatására. Tempólassító találkozások helyszíne minden ünnepi helyszín. A kalács, a fahéj, a narancs, a forralt bor semmi máshoz nem hasonlítható illata áthatja a tereket, megmelengeti a fázós kezeket. A köszöntést megelőző mosoly, a szép szó, az újralátás kedves pillanatai teszik még szebbé az adventi időszakot. Várakozunk ilyenkor. Mindannyian másként, másra. Így van ez rendjén, hiszen sokszínűek vagyunk. 
– Ugye milyen jó itt sétálni és ennyi emberrel találkozni – a karácsonyi dalok egyikét dúdolva, kezünkben a forrón gőzölgő itallal ballagtunk, csendesen beszélgettünk, régen látott ismerősök üdvözlését fogadtuk, fel-felnéztünk az ablakokra, az erkélyekre, a szebbnél szebb dekorációkat, fényjátékokat csodálva vasárnap este Orosháza belvárosában. Egyik barátunk fogalmazta meg a költőinek szánt kérdését, megállapítását. Megálltunk egy pillanatra és visszakérdeztünk: jövünk holnap is? A válasz igen volt.