Műanyag

Óvjuk a környezetünket. Például azzal, hogy csökkentjük a károsanyag-kibocsátást, és szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Külön a papírt, a műanyagot, a fémet, az üveget, az elemet, és a kommunális szemetet. Amit lehet pedig újrahasznosítunk, és persze a csomagolóanyaggal is ott spórolunk, ahol csak tudunk. Ezt tesszük, amióta alkalmunk van rá, és a gyermekeinket is erre tanítjuk. Az általános iskolás lányainknak ez már természetes, és azt is azonnal észreveszik, ha a szekrénybe véletlenül nem a megszokott sorrendbe teszem vissza a szelektív kukákat.

A környezetünk megóvására való törekvés egyik része volt a kupakgyűjtés is, ráadásul egy véleményem szerint jól kitalált dolog volt, hiszen segíthettünk is vele másokon. Nem lehetett ugyan hatalmas összegekkel támogatni vele például egy beteg gyermeket, de a "sok kicsi sokra megy" alapon lelkesen tettük félre és vittük a megfelelő helyre a műanyag kupakokat. Sok településen még kupakgyűjtő szíveket is telepítettek, amik ha megteltek, már egy szebb összeg lett belőlük a jótékony célokra.

Jött azonban a forradalmi újítás, miszerint a kupakot egyes palackokról nem lehet leszedni, mert az lényegében rá van forrasztva. Csak kitekerni, és egy, a korábbinál jóval kényelmetlenebb módon inni, vagy éppen önteni belőle. A visszatekerésről ne is beszéljünk, mert az egy valódi türelemjáték lett a ragaszkodó kupakokkal. Ez az újítás rögtön változtatott a kupakgyűjtésen, és a visszajelzések szerint sokak nemtetszését váltotta ki. De elfogadtuk. Azt viszont végképp nem értem, hogy ha a környezetünk védelme érdekében már a kupakot sem szedhetjük le a palackról, akkor miért kell az üdítőket kettesével, majd hatosával is műanyag fóliával becsomagolni...