A sors

Licska Balázs

Egy emberöltő is eltelt, ugyanis az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság volt a legutóbbi, amelyre a magyar válogatott egyenes ágon jutott ki. Most ismét egyenes ágon lehet kint a nemzeti tizenegy egy világversenyen – a 2024-es németországi Európa-bajnokságon –, miután a csütörtöki Bulgária-Magyarország selejtezőmérkőzés 2-2-es döntetlennel ért véget, és elég volt egy pont is.

A sikerhez? A csodához? Lehet csodaként értékelni az elmúlt évek sikereit, szerintem viszont inkább a tudatos építkezésnek köszönhető a mostani eredmény. A 2016-os és a 2020-as, pontosabban 2021-es Európa-bajnokságra a válogatott pótselejtezőket követően jutott ki, azonban azokon a tornákon is bizonyította, hogy igenis helye van a legjobbak között.

A vasárnap a Magyarország-Montenegró találkozóval véget érő selejtezősorozatban a válogatott ismét bizonyított. Veretlenül, négy győzelemmel és három döntetlennel áll a tabella élén, ráadásul úgy, hogy a legnagyobb ellenfélnek tartott – a legutóbbi világbajnokságokon is részt vevő, minőségi játékosokkal felvértezett – Szerbiát oda-vissza verte. Ezt az eredményt aligha kell megmagyarázni.

Persze ilyenkor is vannak, akik a kákán csomót keresnek. Bulgáriában ugyanis egy 97. percben esett öngóllal egyenlített – mondhatni csak – ki a válogatott. A találkozó egyébként egy kvázi nulladik félidővel kezdődött, hiszen a bolgár szövetség többször is variált, hogy hol legyen a mérkőzés. Ez nem volt igazán sportszerű, így mondhatni kárpótolta valamelyest a sors a bolgár öngóllal a magyarokat.

Ilyenkor lehet a sorsot is emlegetni: tépte elégszer a magyarokat, a válogatottat. Szóval jöhet a víg esztendő meg a 2024-es Európa-bajnokság.