Kétszáz forint

Mindig beindul a fantáziám, ha a lottón a várható főnyeremény 1 milliárd, sőt 2 milliárd forint fölé kúszik. Amikor húzom az ikszeket a biztosan nyerő számokra, el is költöm a pénzt: építtetek egy háromállásos garázst a közeli üres telekre, ahova beférnek a kocsi mellé a bringák és azok a dolgok, amelyeknek igazából már a kukában lenne a helyük, de majd még egyszer tutira jók lesznek valamire. Kár volt elköltenem a pénzt, hiszen csalódás lett a történet vége ezen a hétvégén is, az öt- és a hattalálatos szelvénytől nagyon távol voltam. 
Hasonlóan biztos vagyok abban is, hogy az adott hétvégén a futballmeccseket melyik csapat nyeri. Nem bíztam azonban magam teljesen a szerencsére és a zöld gyepen rohangálókra. Úgy raktam meg nyolc mérkőzést, hogy azok közül elég, ha csak hat esetében bejön a tippem. Az angol Premier League igazi rangadót kínált. A londoni derbi keretében a Chelsea fogadta az Arsenalt. Bár a hazaiak már 2–0-ra vezettek, de a vendégek végül kiegyenlítettek, nekem pedig ezzel a döntetlennel bejött a hatodik meccs a nyolcból. 
A szelvényre 560 forintot költöttem, a várható nyeremény 62 ezer volt nyolc találat esetében. Széles mosollyal adtam át a cetlit a trafikban, bízva abban, hogy hat sikeres tipp esetében azért legalább 10 ezer forintot kézhez kapok: 760 forint lett a vége, nekem pedig arcomra fagyott a mosoly. Se többet, se kevesebbet, kereken 200 forintot nyertem tehát az üzleten. Ismét bebizonyítottam magamnak: nincs olyan pénz, ami könnyen jön, olyan viszont igen, ami könnyen megy.