Tanulás

Tanulni egy életen át – ez az üzenet lebegett a szemem előtt, amikor az év elején jelentkeztem egyetemre, ahová végül fel is vettek. Mindezt dolgozó családanyaként léptem meg, ami sokak szerint bátor döntés volt. A nyáron kiderült, felvételt nyertem, amit még szinte fel sem fogtam, és már be is indult a mókuskerék. Jöttek sorra az e-mailek a tudnivalókról, a beiratkozás, a tantárgyfelvétel, majd szep­tember második péntekjén már azon kaptam magamat, hogy 13 év után újra iskolapadban ülök. 
Persze az egészet jól elterveztem, az előttem álló hat félévet „beidőzítettem”, de azon kevésbé gondolkoztam előre, hogy vajon miként fog menni a tanulás. Már az első két napon sikerült meglepnem saját magamat, hiszen jobban élveztem az órákat, mint valaha. Talán mostanra értem meg igazán a tanulásra. Persze ültem anno 14 évet iskolapadban, lett érettségim és szakmám is. Közben voltak kevésbé kedvelt és nagyon szeretett tárgyaim is, de sosem tudtam úgy felvenni a fonalat, mint most. 
Jól indult tehát az első félév, bár nem tagadom, vannak nehézségek. A tanulnivaló nem kevés, így sokat fogok éjszakázni, és a Budapestre való gyakori vonatozásnál is el tudnék képzelni jobb időtöltést. De a lényeg, hogy minden fáradozást megér az egyelőre még csak áhított diploma. Bátran buzdítok tehát mindenkit, aki még csak gondolkozik a felnőtt fejjel való tanuláson, hogy vágjon bele. Mert tanulni tényleg egy életen át érdemes.