Nem nyelem le

Sokféle élelmiszert lenyomnak a torkunkon, hiszen többségében az árat nézzük, nem az összetevőket. Pedig egy húskészítménynek nevezett terméknél is érdemes megnézni, mennyi a hústartalma. Néha azt hiszem, rosszul látok. Már árulnak növényi alapú párizsit, kolbászt és húspogácsát is. A fűszerezéssel próbálják elérni, hogy hasonlítsanak az eredetire.

Most egy új variációt fogadott el az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma. Engedélyezte a csirkesejtekből előállított, hamis hús tesztelését. A sejteket laboratóriumi körülmények között ehető adalékanyagokkal vegyítik egy acélkádban. A végeredmény állítólag állagra és ízre is olyan, mint a csirkehús, csupán a színe sötétebb. A projektet ökológiai céllal végezték, így szeretnék befolyásolni az állattartás miatt kialakult káros környezeti hatásokat, valamint ezzel akarják védeni a jószágokat. Szerintem rengeteg más dologgal jobban ártunk a környezetünknek, így ezt a magyarázatot nem nyelem le, miként a sejtcsirkét sem.

Hofi Kádár János paródiáját idézve: a krumplileves legyen krumplileves. A rántott csirke meg legyen rántott csirke, és ne rántott csirkesejtvalami. Általában azt is észreveszem, hogy a rántott csirke tanyasi kapirgálósból vagy nagyüzemből készült-e. Bízom benne, hogy a sejtcsirkével sem tudnak majd becsapni, ha begyűrűzik hozzánk. Persze, vannak olyan adalékok, amiket elfogadok, mondjuk, egy igazi, kondorosi csirkepörkölthöz. Galuskának, tejfölnek, puha kenyérnek és uborkasalátának hívják. Egyelőre.