Macskák

Néhány hete két jövevénnyel gyarapodott a családunk. Egy három hónapos macska testvérpár költözött hozzánk. Természetesen a két gyerek rögtön el is osztotta egymás között a két cicát, így a hamuszürke lett az idősebb lányunké, aki a Cipő nevet adta a kandúrnak. A nőstény, hamuszürke-fehér cirmos cica pedig a hétévesünké lett, aki Zokninak nevezte el.

A kismacskák szinte azonnal otthon érezték magukat nálunk. Alig egy nap alatt felfedezték az udvart, és belakták a többszintes cicaházukat is. Hamar kiderült, hogy melyik a kedvenc területük, növényük. A fügefát ugyan kicsit később nézték ki maguknak, de rögtön a csúcsainak indultak. Kaptak is rá egy szigetet fából, amit további három, különböző méretű kosárral egészítettünk ki. Ez lett a birodalmuk. Az első hét végére teljesen kialakult a napi rutinjuk is, fixen meglett az étkezések időpontja, és aludni is nagyjából ugyanakkor szoktak. Ami pedig a leglátványosabb a cicák életében, az a játszás és a hatalmas kergetőzések, birkózások. Vicces például az, amikor Cipő "támadására" Zokni szinte akkorát ugrik, mint egy nyúl. Nem győzünk betelni a látványukkal.

A két kiscica tehát családtag lett, és nem is akármilyen. Ezek az apróságok ugyanis nagy változást értek el nálunk. Ugyanis amióta beköltöztek, a lányok nem unatkoztak, ráadásul a telefonok nyomkodása is háttérbe szorul náluk. Már nem csupán saját maguktól leteszik a készülékeket, hanem napokig eszükbe sem jut a kezükbe venni. Órákat játszanak a cicákkal, és még gondoskodnak is róluk. Ajánlom megfontolásra a többi szülőnek is a házi kedvenceket, de csak felelőséggel.